Szerdán kezdődött, kaptam egy csomagot. Egy csomagot, amit nem vártam, bár várok mostanában egy csomó más csomagot. A feladó sem volt ismeretlen, a tejtesó anyukája.
Emlékeztek, arról meséltem Ágika ajándékánál, hogy azért küldözgetek meglepi csomagokat, mert szerintem olyan jó ilyet kapni, és mivel én sosem még, hátha egyszer visszajön a frizbi.
Hát visszajött, méghozzá olyan szívmelengető tartalommal, hogy azóta is ott van minden a dobozkában és napjában többször odamegyek, kinyitom, megsimogatom és olvadozok. Egytől-egyig nekem való, méghozzá Eszti nagyon ismer, tudja, hogy imádom a (kis)madárkás dolgokat, rögtön kaptam tőle kettőt is:egy édes ágra akaszthatós gyöngyszeműt s egy gyönyörű nyakláncot. Mellette az aprólékos kidolgozású fejpánt (csipkés persze :P), és attól az illatos kis zsákocskától is odavagyok. Mindezt sk dobozban, édes kis levélkével.
Még egyszer köszönöm Eszti :)
(azért ezt nem elég egyszer átélni, szóval még mindig fenntartom az igényt, hogy szeretnék meglepi csomagokat :P)
Pénteken barátaink jöttek. A kérdésemre, hogy milyen tippet tudnék adni neki(k) ajándék ügyileg, azt mondtam, hogy bármilyen cserepes virágnak örülök, vagy egy zöld dobozos Twinnings citromos teának :D
A cserepes virág mellett döntöttek. És mit kaptam? Egy hatalmas hortenziát! Tudjátok, imádom ezt a virágot, annak ellenére hogy a kis bestia nagyon hálátlan, extra macerás, rá kell "érezni az ízére", hogy az elültetett példányok újra és újra virágozzanak és legyen olyan nagyon, mint ahogyan azt azok a "countrys" képen látni. Vagy itt a másik utcában az idős bácsinak a háza előtt, ő is biztos régóta nevelgeti.
Írtam, hogy a tavalyi szülinapomra mindenkitől egy tő vagy cserép hortenziát kértem, hogy a számok törvénye szerint, ha többől nem éli túl a telet, akkor mégiscsak maradjon. Hát, 1 azaz egy db mutatott bármi életjelet a 8-ból. Igen nyolc :(.
De én nem adom fel :D
Aztán jött a szombat, a tényleges NAP, és én kaptam egy joghurt készítő gépet. Ez teljes meglepetés volt, mert hetekkel ezelőtt egy mondat erejéig ejtettem szót arról, jó lenne egy, addig nem vagyok hajlandó semmilyen mű, olcsó gagyerák joghurtot megvenni.
Azóta beüzemelve, és azt mondom, megérte. Finom, házi, selymes és azt rakok bele ami akarok!
Bár senki nem egy nagy joghurt evő nálunk, de egy hónap múlva (pont) elkezdjük Vincével a kóstolgatást, nemsokára lehet joghurtot is, és hátha ő lesz a kakukktojás, aki baba létére két kanállal habzsolja majd, szívesen. (még semmit nem eszik az anyatejen kívül, szóval ez nyári projekt lesz, kb.)
És hogy stílusosan, egy újabb meglepetéssel zárjam a hétvégét, olyan de olyan nagy szerencsém volt egy cipőboltban: nem volt félcipőm, olyan, ami kényelmes lenne a babakocsis túrázásokhoz, csak fenékbillegetős nőcis csizmáim voltak/vannak, amelyek nem erre vannak kitalálva. Nos, lévén ezeknek az ára általában magas, és a tavasz is kb. 2 hétig tart, nem is vettem volna, ha nem találom meg ezt. Ugyanis az alsó polcok legalsóján véletlenül találtam rá, épp rám kacsintott, és láttam, hogy mennyire nevetségesen olcsó ez a bőr magas szárú, amelynek a színe eszméletlen jó acélszürke és egy darab van belőle. Egyetlen darab, PONT az én méretemben. Na, ezt hívják isteni gondviselésnek :D
Félcipő pipa, így nem kell a bundás (egyébként lapos talpú) csizmámban kihúznom a vászoncipős időszakig, főleg, hogy egyik délután a kezemben maradt a zipzárja :P
A hab a tortán persze az volt, hogy csodálatosan szép tavaszi idő volt. (és még Vince is átfordult végre egyedül hátáról a hasára ;) )
De finom volt ilyen vidám dolgokról olvasni ma reggel :) és még a nap is süt!
VálaszTörlésSok Boldogságot Nektek!