Megint egy évvel öregebb lettem...

Azt gondoltam, a tavalyi lesz/volt kicsit különlegesebb szülinap az életemben - mondjuk a 30.-ig - mert valamennyire évfordulós volt.
Aztán az idei is az lett.
Pont ma van 3 hete, hogy... pár napja tudtam meg olyan részletet, hogy annyi vért vesztettem, hogy örüljek, hogy élek.

Nagyon örülök! Látszik rajtam? :)

Az elmúlt egy évben rengeteg minden történt velem, amitől az idei szülinapomra több lettem.
Azt hiszem nem is sorolom fel.
Annyi minden megváltozott bennem, az eddigi életfelfogásomban még erősebb lettem és már semmi (és itt tényleg a semmire gondolok) nem olyan fontos, mint hogy lélegzem. Ebből persze nagyon sok minden jön, minthogy a gyerekeimnek van anyukája a férjemnek felesége, anyámnak lány (elsőszülött), nektek blogger, barátoknak barát.

A napszemüveges kép nagyon találó, mert már nem igazán sütött a nap. Erre mondhatom, hogy nekem mindig süt a nap, és tényleg! Nem akadok ki esőn, vagy kánikulán, őszintén tudok mindennek örülni. Így volt ez mindig is.

Miért van jelentősége ennek a ruhának? Ősszel, mikor Vince kb. 1 vagy 2 hónapos volt, mentem a nagymamámmal a szokásos havi státuszvizsgálatra mikor megláttam a turi előtt ezt a rucit. Megnéztem, hmm 38-as, egyszer jó lesz rám, Nimród után is visszafogytam rögtön, amint abbahagyta a szopizást.
Bementem a boltba ragyogó arccal (hisz egy pöttyös ruha és tudjátok, a pöttyök :P), hogy én azt kérem,mire az eladó:
-Neked lesz? (rajtam hosszú, világos rózsaszín steppelt télikabát és sapka)
-Igen!-mondom még mindig ragyogó arccal.
- De az nem lesz jó rád!
(itt kicsit rám fagyott a mosoly...képzelem hogy nézhettem ki külsős szemmel, amikor a 163 cm-hez volt 90/E-s mellméretem a sok tej miatt és azt is ki kellett tömnöm egy-egy félbevágott textilpelussal mert két szopi között is folyt a tejem...)
-Tudom, de nem fogok mindig napi 2 liter tejet termelni és szülés után vagyok x hónappal, első kisfiam után is visszaalakultam.
-Hát jó!- majd levette...

Innentől kezdődött az én kálváriám, mintha a homlokomra lett volna írva, hogy "szóljátok meg a testem mert zavar!"- Jöttek a csípős megjegyzések rokontól és vadidegentől (pl az IKEAban!!), hogy de nagy hasad maradt (2 hetes babánál) és jön a második?? -kérdezte egy nő miközben a pici 6 hetes babámban gyönyörködött.

A szenvedésnek lett egy jó oldala, ledobtam magamról 10 kg-t. Igaz, nem ilyen áron akartam lefogyni és örülök annak, hogy a tejem sem bánta, de rám jön a pöttyös ruha :) Előbb, mint gondoltam :)

ez a kép meg olyan lett, mintha könyvet fotóztam volna... túl késő van már a képszerkesztéshez :P

És ha nem mondtam volna, hogy én a pöttyöket nagyon.... :)

Hétvégén ünnepeltünk, nem csak engem, de apósomat is, aki 28-án született és minket, mert 26-án van az házassági évfrodulónk.
Az idő tökéletes volt és nagyon finom gulyást készítettünk megint.
Három torta is volt, első mascarpones-túrós eperrel, a marcipán virágot apósom készítette :). A második epres krémes és a harmadik karamellás, édsanyám keze műve.

Nem azért, hogy dicsekedjek vele :D de olyan de olyan rám szabott ajándékokat kaptam, amit ha megláttok megértitek miért mondom:

Virágot, rengeteget. Azzal sosem lehet mellényúlni nálam. Ezzel együtt kb. 10 rózsabokrunk van már :)

Hortenziát. A tavaly kapott 8 tőből egy élte túl a telet és hajtott ki. Amiket idén már kaptam elkezdtek új hajtásokat hozni, tehát úgy tűnik kezdek belejönni és csak lesz magas hortenzia bokrom egyszer :)

Csipkés kosár és csipkés párnahuzat? A csipkés kosárba talán a kis csipkéimet fogom tartani, úgyis olyan kis elkallódóak a méterárus polcomon... A csipket meg szintén nagyon....

Szoktam mutatni itt a blogon sk. virágcsokrokat. Szeretem csinálni, találó volt ez a könyv! (meglepi volt ez is!)

Van nekem egy piros angol jelenetes tányérom, amit itt láthattatok már. Ehhez kaptam még 2 másik színt. Ezek nagy tálak, sütinek, tortának! Szeretem őket, mindenfélém van!

És végül de nem utolsó sorban, megint kaptam egy meglepetés csomagot!!! Tényleg vigyázzon az ember, hogy mit kíván :)))
Drága Edina barátnőm mindig küld nekem/nekünk valamit ünnepekkor, stb. Spanyolországból, ahogy mi is neki. De ez a csomag abszolút meglepetés volt, mert nem számítottam ilyen nagyra!
Telis-tele személyre szabott kincsekkel!
Madárkás képeslap, gyönyörű hajcsattok, extra széles dekorcellux ( a muffinos, az az), 100% természetes szappan (kipróbáltam már, isteni), dekorpapírok és pöttyös (!!) papír poharak :)
Na és a doboz csomagolása sem utolsó ;)

Drága férjem pedig meglepett ezzel a receptes könyvvel, amit azóta szeretnék, hogy megjelent. Az első is megvan és ebben sem csalódtam! (és ez itt a reklám helye volt ;))

A mulatságnak még nincs vége, nemsokára jön a tematikus szülinapi bulim ;)

Várólista, epekő, sokadik csoda

Bizonyára feltűnt sokatoknak, hogy az elmúlt 2 (majdnem 3) hónapban nyögve nyelősen megy a blog meg a motorja- aki én vagyok. Most úgy tűnik (sőt, kijelentem), ennek vége, pontot tehetünk a dolog végére és lassan, de biztosan visszajön az erőm.
A történetem nagyon tanulságos sok szempontból is, ezért is írom meg, meg azért is, mert sokan kíváncsiak vagytok a részletekre. Így mindenkinek egyszerre tudok mesélni.

Kezdem hátulról, hogy mi az, hogy sokadik csoda. Sokadik csoda az életemben, hogy élek. Persze mindannyiunk számára minden nap egy csoda, hogy újra álomra hajtja fejét, tehát nem történt vele semmi "olyan" napközben, és minden reggel egy újabb öröm, hogy felkeltünk. Én alapból így fogom fel, hálaadás minden reggelért, újabb napért, hogy lélegzem és élek.
Már ott kezdődött, hogy majdnem nem kezdődött el- az életem. Most legutóbb teljes részleteiben hallhattam, hogy mi is történt igazából, és hiába vagyok nagyon fiatal, azóta rengeteget fejlődött az orvostudomány, a protokoll és úgy egyéb. De megszülettem élek én is és anyám is, károsodások nélkül.
Rá egy hétre már mentő vitt másik kórházba kiszáradással, csövek mindenhonnan belőlem lógtak.
Aztán persze a sok kis apró csoda, hogy "eljutottam" 2012 októberéig, mikor második kicsi fiamat hoztam a világra. Ott is kicsin múlt a dolog, de vigyáztak rám odafönt, és anno olyan orvost választottam (mondhatom, oda irányítottak), akinek hála túl éltük. Megszületett Vince és én is megúsztam minden károsodás nélkül.

És hogy mi történt most?
Pont egy éve, 20 hetes pocakosan egy jó nagy tányér lecsó után másnap hajnalban olyan de olyan rosszul voltam, hogy még. Többször jött ki belőlem sugárban ami bent volt, ami nálam már intő jel, életemben ha 2x hánytam. Napokig gyomorfájás gyötört, eszembe sem jutott, hogy mitől lehet?! Március elején egy vacsora alkalmával ettem egy vékonyka szelet paprikát. Tulajdonképpen egy éve nem ettem, másnap hajnalban irtózatos görcsök, ijedség, így még sosem fájt, aztán nyomozás, anatómia (milyen szervem van ott egyáltalán), kiderült, hogy ez biza epegörcs. Kerültem a paprikát, 2 egész hétig, akkor is véletlenül ettem egy picit egy salátában. Másnap hajnalban görcsök. Pár napra rá már az uborkától is. Ekkor gondoltam, hogy nincs mese, ezt már meg kell nézetni, hogy csak gyenge az emésztőrendszerem, vagy kövem is van? Telefonálgatások jobb-balra, 3 sztk-val és kórházzal beszéltem, de egyikük sem tudott május 8.-a előtt időpontot adni.
Mit volt mit tenni, kerestem gyorsan egy magán ultrahangot, ahol másnap tudnak fogadni. A görcsök után mindig nagyon szarul voltam, és egyre rosszabb lett.
Tehát Húsvét előtti csütörtökön voltam ultrahangon, ahol megállapították, hogy sok pici kövem van.
Még AZNAP sebészt hívtam, egy kedves-tüneményes dokinőt, aki anno férjemet is műtötte. Ő vele egy Húsvét Hétfőhöz egy hétre tudtam csak találkozni, így volt kórházban.
Megbeszéltük, hogy műtét (2. görcs óta rendesen epediétáztam!), de sajnos május 8.-nál előbb nem tudott időpontot adni. Konkrétan erre a napra kaptam (tegnap volt). Kicsit méláztam, hogy mi van ha rosszabbodik, itt vagy egy kicsi, csak szopó babával, nehogy hirtelen kelljen bejönni, így meg szépen lefixáljuk a VIP szobát, mert kora reggel bemegyünk, délelőtt megműtenek és délután már szopizhat is, éjszaka ott alszanak velem, másnap hazamehetek.
De nem tudom előbb adni...tele vannak...
Műtét előtt másfél héttel kiderült, hogy megszűnt a VIP szoba (ekkora baromságot!!! Enni kért az a szoba, hogy nem lehetett fenntartani?)
Ekkor már jeleztem, hogy diéta ellenére, ami már nálam teát és pirítóst jelent MINDEN NAP begörcsöl. Igaz, tűrhető, de ott motoszkált bennem, hogy el ne induljon egy kő, vagy begyulladjon a hólyag!
Kitartás! Kitartok, szoptattam mellette rendesen és így már ment el az energiám mert nem sok félét tudtam enni.

Április 27.-én délután mint egy villámcsapás, olyan de olyan rosszul lettem. Erre már nem volt elég se aspirin, se melegvíz, semmi. Nem túlzok, térdeltem az udvaron egy kis szék mellett, arra nem volt erőm, hogy beszéljek és kinyissam a szemem. Én úgy féltem, hogy meghalok. Persze, hívtuk az ügyeletet, akikre több mint egy órát kellett várni. Épp jöttek hozzánk barátaink, Zsuzsi hősiesen egy órán keresztül dörzsölte a jobb lapockámat (oda sugárzik kegyetlenül az epegörcs és ez valamennyire segített), lehajolva folyamatosan, tartotta bennem a lelket.
Mire kiért az ügyelet, sokkal jobban lettem, de a dokinő beküldött a kórházba, hogy ultrahangozzanak meg, mert nehogy elzáródjon valami.
Ott ilyen szempontból minden rendben volt, a vérképemben még nem volt gyulladásra utaló jel, de magasabbak lettek a májenzimek. Nem sokkal, kicsivel. De épp egy görcs alatt vettek vért, ami ilyenkor felmegy, majd vissza.
Hajnali fél 1kor mentük el, kaptam antibiotikumot.
Hétfőn eleve időpontom volt vérvételre, EKG-ra stb amit ilyenkor műtét előtt szoktak. 12 körül mentünk haza ekkor beszéltem a dokimmal, hogy mi volt, mondta, hogy kitartás, nemsokára itt a 8.-a, bilirubin nem volt magas akkor ok.
Na de akkor kezdődött. Itthon. Megint nagyon de nagyon rosszul lettem. Most tökre más érzés volt, most gyomortájéki és épp hogy összehúzódni volt jó és alig kaptam levegőt és kezdődött a tachycard problémám is amivel terhesség végén is szenvedtem (pánikbetegséghez hasonlító, szapora szívverés és fulladásos érzés). Délután nem értem el a dokimat, végül 6kor beszéltem vele, hogy 2 no-spa és aspirin ellenére sem múlik és nem bírom.
Menjek be, valószínűleg bent kell maradnom.
Mire beértünk (sápadt voltam és sárga volt a szemem, mint a vámpíroknak), már látta a reggeli vérvétel eredményét a dokinő és mondta, hogy rossz lett, emelkedett a bilirubin, (meg látszik is rajam), valószínűleg elindult egy kis kő és beszorult.
A szokásos sürgősségi vizsgálatokon át kellett esne: vérvétel, ultrahang, ahol nem látszódott elzáródás tehát úgy tűnt átpasszírozta magát a kő és távozott a belek felé, stb stb.
Közben kezdtem jól lenni, igaz a sárgaság nem múlt el, és úgy tűnt, hogy megúszom egy s.o.s epehólyag műtéttel.
De sajnos nem.
A vérvéképem már pocsék lett, kimondták amitől féltem: hasnyálmirigy gyulladás, ugyanis a kő megakadt a közös vezetékben. Mondták, hogy most nagyon rossz napok várnak rám, orrszonda a gyomorba vezetve, mert MINDENT ki kell vezetni, hogy a hasnyálmirigy megnyugodjon, antibiotikum vénásan, tükrözés stb stb.
Ha minden jól megy, 2 hét múlva mehetek haza, de minden attól függ, hogy gyógyul a hasnyálmirigyem.
Úgy éreztem magam, mint aki.... nem tudom, nem tudtam elhinni. Mi lesz a babámmal? Ez volt a kérdésem, hogy küldhetek-e tejet, bejöhet-e szopizni napi párszor? Mi lesz vele, csak anyatejes volt és sosem ivott cumisüvegből?
Még utoljára megszoptattam hajnalban, el nem tudom mondani, mit éreztem, mikor hazamentek. Csak az volt bennem, hogy gyógyuljak meg, mindegy, hogy fájni fog és megkínóznak, de a két kicsi fiamnak anyuka kell. Annyira féltem, de mind e mellett erős elhatározásom volt, hogy bármit végig csinálok.
Felmentünk a kórterembe és rögtön levezették a szondát, ami borzasztó volt, egész éjszaka nem aludtam tőle mert fájt minden mozdulatra és ha épp nem öklendeztem akkor csak mereven feküdtem. A hangom tökre elment tőle, nem bírtam beszélni. Mindezt napokig kibírni??? Igen.
Másnap reggel jött a jó hír, hogy megtükröznek és utána ki is veszik az epehólyagomat! Hurrá! Ennek nagyon örültem. Annak nem, hogy dokinő szerint a szonda marad tükrözésnél is, ne ettől majd elájultam...
A szondát végül kivették, nem is tudták volna végig csinálni így, és a hangom is rögtön visszajött.
Bódítottak mert nem sima tükrözés volt. A gyomorba levették a csövet és a kamerát, mint a tükrözésnél, de nekik tovább kellett menniük a hasnyálmirigyig, hogy megnézzék, van-e ott kő. Ez bizony már elég mélyen van, és mivel "ha van kő, ki kell szedni", ezt úgy csinálják - legalábbis nálam így csinálták mert így tudták- bemetszik a vezetéket és kipiszkálják.
Érdekes élmény volt az egész, nem lesz kedvenc elfoglaltságom de bódítással simán végig lehet csinálni!
A beavatkozás után olyan felszabadult lettem, mint aki buliba készült, bár még dolgozott a bódító szer, de pörögtem mint a ringlispil. Mikor visszaértem a kórterembe fejtem egy adagot és rögtön vittek is a műtőbe.
A műtét sikerült laparaszkópiával, így csak három lyukam van (illetve volt).
Ezután jött a fekete leves....
Feküdtem a kórterembe és még kómás állapotomban félig önkéntelenül egyszer csak felültem és több liter vért hánytam. Arra sem volt erőm, hogy megijedjek, fél álomban és bódultan hallottam, hogy ugrálnak körülöttem, vérnyomás mérés, vérvétel mit tudom én még miket csináltak, egy doki jött, hogy nyugi, figyelnek rám, valószínűleg a tükrözésnek a "maradéka", hogy vérzett és kijött.
Estefelé kezdtem magamhoz térni és nagyon nagy fájdalmaim voltak. Azt hittem a műtét helye fáj- ami biztos fájt, de rettenetesen fájt a hátam, a gyomrom és akkor volt a hasam mint egy lufi.
Közben eszembe jutott, hogy kéne fejni, de alig volt erőm. Szilvi barátném volt épp velem, még ő is segített, így lejött valamennyi.
Egy másik doki szondát akart levezetni, amit én aláírtam, hogy nem kérek. Hátha jobb lesz.
Másnap a viziten megbeszélték, hogy igen a tükrözéstől vérezhettem odabent, jobb lesz minden.
De délután megint nagyon sok vért hánytam. Ekkor már nem tiltakoztam a szonda ellen sem, az még annál is jobb volt, mint amit akkor éreztem, mikor a gyomrom megtelt vérrel két perc alatt.
Úgy döntöttek, hogy visznek a szubintenzívre, mert ott szorosabb megfigyelés alatt vagyok. Ez egy "kategóriával" lejjebb van, mint az intenzív.
Egy kisebb kórterem 3-3 ággyal, ahol az emberen állandóan megy a vérnyomás mérő és mindenki úgy érzi magát, hogy csak ágytálat tud használni. Amikor jól vagyok és van energiám eszem ágában sem lenne, de ott örültem, hogy működnek a dolgok. Bár hozzátenném, még mindig csak infúziót kaptam semmi folyadékot a szilárd táplálékoról nem is beszélve, szóval ugyanaz jött 'alul', ami fölül. Vér. :(
Szerdán az egyik "okos" doki, a főorvos konkrétan utasításba adta, hogy vegyék ki a szondát, mert nem jön semmi. Hát igen, épp nem jött semmi. Persze én örültem neki, de délután felé mondtam a növérkének, hogy szerintem vissza kéne tenni, mert időzített bombának érzem magam, hogy bármikor megint literek fognak kijönni belőlem, olyan szarul voltam, mint előző nap.
Egyet értett, azt mondta, ő még ki sem szedte volna. Elkezdtük lehelyezni és..... félig a csövön, félig a számon, jött is dögivel megint...
Eltelt a szerda, a csütörtök, nem is tudom hogy, csak feküdtem, hol lecsuktam a szemem, hol írtam néhány mondatban a fb-ra, de beszélni nem tudtam. A szondától sem, meg úgy egyébként.
Csürtök éjjel olyan jót aludtam... még a szonda sem zavart, az sem, hogy eldőlt a fejem, elaludtam a torkomban a csövet, felkeltem, megigazítottam, krahácsoltam és aludtam tovább. Mindezt félig fekvő-ülő helyzetben.
Aznap éjjel semmi nem jött a csövön!!! Még alvadt vér sem!
Reggel vérvétel (megint, több mint 30x szúrtak összességében, két vénám is begyulladt és mindkét karom kék-zöld), mire jött a vizit, jött a jó hír, hogy megszűnt a belső vérzésem (hirtelen, igen), egyik kisdokinő külön odajött hozzám, hogy hihetetlen, de hirtelen százassával csökkentek vagy nőttek az értékeim, a hasnyálmirigyem is kezd gyógyulni. Aznap megkapták a nővérek utasításban, hogy mehetek sima osztályra és még a csöveket is kiveszik belőlem (epémnél is volt egy).
Kaptam egy ágyat, és mielőtt kivették volna a szondát, hála a gondolkodó növérkének, mondta, hogy felviszi "s.o.s"-be a vért, hogy lejjebb ment a hasnyálmirigy gyulladást jelző érték, nehogy megint kivegyük, aztán rakhatjuk vissza. Ezer köszönet érte, mert valóban a be-meg kiszedegetéseknél sokkal jobb, ha folyamatosan ott van és tűrök.
De lejjebb ment, még lejjebb, így kivehettük!!!
Egész nap aludtam, hányingerem volt, hol éhségem ( a cső ellenére nekem nagyon korgott a gyomrom, szóval tudtam volna bármit enni :P), nagyon féltem, hogy már megint vért hányok és sosem lesz vége...
De délután felkeltem, felültem, hideg vizet ittam és olyan jól éreztem magam!
Másnap kaphattam egy pohár szűrt húslevest, mellette folyadék.
Vasárnap reggel vért vettek újabb ellenőrzés céljából és ennek eredményétől tették függővé, hogy kaphatok-e pépeset. Na most aznap reggel (mert már szombat óta sétálgattam) majdnem elájultam az éhségtől, épp apámék voltak ott, kint ültünk, legyeztek, még a szám is lezsibbadt.
Kicsit megsürgettem a dolgot, de csak délutánra kaptam áment a minden áron őrizgetett krumplipürémre, amit a nagy éhség ellenére próbáltam nagyon lassan és több pici adagokban belapátolni.
Hétfőn végül még nem engedtek haza, de akkor már az evés is erőt adott és nagyon kényelmetlen volt a kemény ágy. Egyedül mostam hajat. Nagy szó!
Eljött a kedd reggel is, utolsó vérkép, minden ok, jöhettem haza!!

Már többször vertem virtuálisan a fejem a falba, hogy miért nem próbálkoztam meg valamilyen protekciót keresni, hogy előbb műtsenek meg.
Abban maradtam végül magammal, hogy akkor nem tükröznek meg, és nem tudom, hogy van egy kis stresszes fekély és felmaródás a gyomromban, amit többek között a reflux okozott, ami a görcsök után "kaptam" mindig. Stresszből is kijutott bőven az elmúlt időszakban, de ez most jó nyugtató tényező.

Élek, túl éltem, végig csinálta, végig csináltuk, mert itthon apuka helyt állt a két gyerekkel, Vince ügyesen elfogadta a cumisüveget, majd a tápit és amióta itthon vagyok, cicizik. Nincs annyi tejem mint előtte, fejek is, ő kanalazik is, de lassan érzem, hogy gyűlik a tej. Ha egy éves koráig tudom őt szoptatni, annak nagyon fogok örülni.
Élek, ez a lényeg- még rímel is- és innentől kezde a 'take it easy' hatványozottan igaz rám.
Nem stresszelek, hogy hogy haladok a bloggal, nem stresszelek azon, hogy miből mit és mennyit tudunk megvenni, meg semmi olyanon sem, amin eddig stresszeltem és nem kellett volna. Eddig mindig megsegített az Isten, ezután is megfog, én pedig kaptam még időt ezen a Földön.






Tanulság:
Minden kismamát, akinek anyai ágon hajlama lehet epekőre (tehát anyának, vagy nagymamámnak volt), meg kéne ultrahangozni, hogy van-e? A néma epekő is fog gondot okozni, minél tovább halasztja valaki, annál rosszabb.
Ha van, diéta. Diétával lehet húzni az időt, de én kb. addig húznám, míg megszülnék és mondjuk 6. hetet betöltötte a babám. Volt itt egy kismama, aki 3 hetes kisbabát hagyott otthon, hasonló okokból. Minden korú babával ki lehet húzni másfél napot úgy, hogy csak a műtét alatt adni neki apuka valahogy enni, utána szopizhat, másnap meg mehet haza az anyuka! Tervezve nincs elválasztási sokk és hirtelen elapadó tej se mamának se babának!
A nagy kő is nagy gond. Volt egy néni, akinek a nagy kő bár beszorult, de elrepesztette a vezetéket.
Akinek anyai felmenőjében nem is volt kő, neki még lehet, terhesség alatt nagyon gyakori sok anyukának. Amióta kövem van majdnem mindenkitől azt hallom, hogy van neki, vagy anyukájának vagy akárkijének szülés után görcs és műtétje volt. Összenyomja a baba a hólyagot, az epe besűrűsödik és ott is a kő. Mielőtt még egy terhességet vállalna valaki/bárki, előtte menjen el ultrahangra, hogy megnézze, minden ok-e odabent.
Ha tudtok, ha van, használjátok ki a protekciót. Nekem csak egy hónapot kellett várni, de ez épp elég volt.
A diéta nagyon fontos, komolyan kell venni, kis köveknél főleg! Minden epegörcs egy potenciális epekő elindulás, mint pl nálam.
Még ugyanezt tanácsolom sérvre, azt is egy napos bennfekvéssel meg lehet úszni, de ezt csak úgy mondom :)

Egy icipici nyereménye volt a dolognak, úgy lefogytam, hogy még. Persze nem ilyen áron akartam, de legalább nem kapok több sértő megjegyzést az alakomat illetően :P.
Köszönöm mindenkinek a bátorítást, a segítséget, örüljetek minden napnak, kit érdekel, hogy 40 fok van vagy zuhog az eső, az élet szép!

Üneplős hétvége

Szombaton névnapom volt. No, ezt nem azért mondom most, hogy tömegesen felköszöntsön mindenki (főleg, hogy már túl vagyunk rajta :P), hanem olyan dolgokkal ajándékoztak meg, amelyeknek előzményeit ilyen-olyan kontextusban már olvashattátok itt a blogon.

Szerdán kezdődött, kaptam egy csomagot. Egy csomagot, amit nem vártam, bár várok mostanában egy csomó más csomagot. A feladó sem volt ismeretlen, a tejtesó anyukája.
Emlékeztek, arról meséltem Ágika ajándékánál, hogy azért küldözgetek meglepi csomagokat, mert szerintem olyan jó ilyet kapni, és mivel én sosem még, hátha egyszer visszajön a frizbi.
Hát visszajött, méghozzá olyan szívmelengető tartalommal, hogy azóta is ott van minden a dobozkában és napjában többször odamegyek, kinyitom, megsimogatom és olvadozok. Egytől-egyig nekem való, méghozzá Eszti nagyon ismer, tudja, hogy imádom a (kis)madárkás dolgokat, rögtön kaptam tőle kettőt is:egy édes ágra akaszthatós gyöngyszeműt s egy gyönyörű nyakláncot. Mellette az aprólékos kidolgozású fejpánt (csipkés persze :P), és attól az illatos kis zsákocskától is odavagyok. Mindezt sk dobozban, édes kis levélkével.
Még egyszer köszönöm Eszti :)
(azért ezt nem elég egyszer átélni, szóval még mindig fenntartom az igényt, hogy szeretnék meglepi csomagokat :P)

Pénteken barátaink jöttek. A kérdésemre, hogy milyen tippet tudnék adni neki(k) ajándék ügyileg, azt mondtam, hogy bármilyen cserepes virágnak örülök, vagy egy zöld dobozos Twinnings citromos teának :D
A cserepes virág mellett döntöttek. És mit kaptam? Egy hatalmas hortenziát! Tudjátok, imádom ezt a virágot, annak ellenére hogy a kis bestia nagyon hálátlan, extra macerás, rá kell "érezni az ízére", hogy az elültetett példányok újra és újra virágozzanak és legyen olyan nagyon, mint ahogyan azt azok a "countrys" képen látni. Vagy itt a másik utcában az idős bácsinak a háza előtt, ő is biztos régóta nevelgeti.
Írtam, hogy a tavalyi szülinapomra mindenkitől egy tő vagy cserép hortenziát kértem, hogy a számok törvénye szerint, ha többől nem éli túl a telet, akkor mégiscsak maradjon. Hát, 1 azaz egy db mutatott bármi életjelet a 8-ból. Igen nyolc :(.
De én nem adom fel :D

Aztán jött a szombat, a tényleges NAP, és én kaptam egy joghurt készítő gépet. Ez teljes meglepetés volt, mert hetekkel ezelőtt egy mondat erejéig ejtettem szót arról, jó lenne egy, addig nem vagyok hajlandó semmilyen mű, olcsó gagyerák joghurtot megvenni.
Azóta beüzemelve, és azt mondom, megérte. Finom, házi, selymes és azt rakok bele ami akarok!
Bár senki nem egy nagy joghurt evő nálunk, de egy hónap múlva (pont) elkezdjük Vincével a kóstolgatást, nemsokára lehet joghurtot is, és hátha ő lesz a kakukktojás, aki baba létére két kanállal habzsolja majd, szívesen. (még semmit nem eszik az anyatejen kívül, szóval ez nyári projekt lesz, kb.)

És hogy stílusosan, egy újabb meglepetéssel zárjam a hétvégét, olyan de olyan nagy szerencsém volt egy cipőboltban: nem volt félcipőm, olyan, ami kényelmes lenne a babakocsis túrázásokhoz, csak fenékbillegetős nőcis csizmáim voltak/vannak, amelyek nem erre vannak kitalálva. Nos, lévén ezeknek az ára általában magas, és a tavasz is kb. 2 hétig tart, nem is vettem volna, ha nem találom meg ezt. Ugyanis az alsó polcok legalsóján véletlenül találtam rá, épp rám kacsintott, és láttam, hogy mennyire nevetségesen olcsó ez a bőr magas szárú, amelynek a színe eszméletlen jó acélszürke és egy darab van belőle. Egyetlen darab, PONT az én méretemben. Na, ezt hívják isteni gondviselésnek :D
Félcipő pipa, így nem kell a bundás (egyébként lapos talpú) csizmámban kihúznom a vászoncipős időszakig, főleg, hogy egyik délután a kezemben maradt a zipzárja :P

A hab a tortán persze az volt, hogy csodálatosan szép tavaszi idő volt.  (és még Vince is átfordult végre egyedül hátáról a hasára ;) )

Nem-Valentin napi fotók

Nem "Valentin napozunk", de azért kedvem volt romantikus-szivecskés fotókat kreálni. Csak úgy :)

Az egyik legtökéletesebb, leggyorsabb keksz...

Mi a recept? Vedd a kedvenc mézeskalács receptedet, nyújtsd ki extra papír vékonyra a tésztát, és süssd egy perccel tovább. Garantált ropogás :).

Újabb tökéletes, kisgyerekes anyukáknak való körömlakkot találtam: szépen eloszlik magától felkenés után, pikk-pakk megszárad, és bírja sokáig. Max 10 perccel megyek később aludni :)

Ezt pedig Kankaleen varrta nekem :)

Személyre szabottan :) Cuki nem? :)

Éljen a romantika !!

Téli hangulat, kötöttek és kosarak és egy új hír "rólunk"

Nem várom még a tavaszt. Nem úgy nem várom, hogy szorongással töltene el ha arra gondolok mindjárt itt a tavasz, hanem hogy nem érzek semmi extra vágyat, hogy tavasz-legyen-most-rögtön. Mondjuk mint tavaly, vagy ahogy lenni szokott.

Élvezem, ami van, jó ez a téli fíling, még a hónak is örülök, mert a gyerek is örül, pedig emiatt oviba sem tudtunk menni hétfőn. Cserébe aludtunk sokáig :D

Karácsonyra kaptam két szürke kötött párnát, mindkettőt anyósom kötötte és hozzá takarót is, az bolti, de mintha egy készlet lennének. Most már van 3 kötött és egy szőrös párnám és a tökéletes kanapé pokróc. Mikor máskor élvezhetném őket, mint ilyenkor? És szépek is, szóval télbe illő.

most már biztos, hogy imádok fényeket fotózni

Na jó, talán kicsit elegem lett a fűtésszezonból, mert ma reggelre nagyon beázott a kisházunk és lecsapta a biztosítékot és a kazánt is. Na meg a szomszédnak (kutyadobálós) az a rögeszméje, hogy mi direkt mérgezzük őket, mert ha szél van, befújja a füstöt az udvarra. Fenyegetőzik, de minden szakszerű, mert megkérdeztük az ebben illetékeseket. Múltkor azt is mondta, menjünk át, és szagoljuk meg a szén-monoxidot az udvarán. Szóval kezd már uncsi lenni nagyon...

És hogy rátérjek végre az új hírre ?!
Vannak emberek, akik akkor változtatnak csak, ha belekerülnek egy kényszerhelyzetbe. Nem azért mert félnek-na jó valamilyen szinte mégis-hanem mert kényelmes. Na jó meg félnek az újtól, vagy azt gondolják, még egy ilyen jó már nem lehet.
Aztán elküldik őket a munkahelyükről és mikor végre találnak egyet, és még sem jó, akkor mernek változtatni.

Aki mer, az nyer. Mondják. Milyen igaz!
Aki olvasta, emlékszik rá, hogy december 1-én kezdett férjem az új munkahelyén. Aznap még fel is hívták a másik helyről is, hogy várják őt, de ő mégis a már elkezdett helyen/helyet választotta.

Viszont e-gész ün-ne-pek alatt azt hallgattam, hogy vajon jól döntött-e? Hát erre nem tudtam mit mondani, mert ezt neki kellett éreznie.

Mondtam neki, hogy hívja fel az illetőt, hátha még szabad a hely?! Igaziból én sem gondoltam komolyan :D De felhívta. Az illetőnek nagyon pozitív visszajelzés volt ez, hogy mégiscsak érdeklődik, és megbeszéltek egy személyes találkozót.

A személyes találkozón 1 óráig egyeztettek. Kiderült, hogy a fizetés körül volt egy kis félreértés, nincs ilyen +/- 15%...

Úgy jött haza, hogy elkezdte sorolni, miket fog csinálni, hol, meg vele építenek ki ilyen-olyan csapatot, stb stb.

Szóval sikerült. Holnaptól új helyen kezd már.
Nem volt baj a régivel, csak nem volt elég pörgős neki.
Most aztán pöröghet, heti 1-1 nap Rába felé és Miskolcra :D többi Bp.
Megtáltosodott a Drágám :P

A kosarak meg hogy jönnek a télhez? Csak úgy, mert ezeket mindig szeretjük.
Mindegy milyen évszak van :)

Lista, tervek és egyéb gondolatok 2013-ra II. rész

Alcím: néhány dolog rólam és tervek a blogot illetően

Kezdem a néhány dologgal magamról. Talán ősz elején kaptam egy blog díjat kucorgótól, amelynek egyik feladata, hogy 10 dolgot mondjak el magamról. Hát azt hittem, legalább 50-t felsorolok, olyan apróságokat, amelyek nem derülnek ki rólam a posztjaimon keresztül...

1. Az I. részből tuti kiderült, hogy mániám a listaírás. Nem csak a listaírás, de mindent! leírok, ami eszembe jut. Van többféle füzetem, kategória szerint és így tudom, hogy nem felejtek el semmit. Őszintén megmondom, mikor nagyon sok mindent kell csinálni egy időben, több az elintézni való, rögtön 10 új ötletem van, amit meg akarok csinálni, akkor addig nem vagyok nyugodt, amíg le nem írom.
Írok listát egyéb teendőkről, fotó ötletekről, dekorációs és egyéb ötletekről, van egy füzetem ajándékötleteknek amelyet főleg karácsony környékén tudok hasznosítani. Elhangzott fél mondatok, egy meglátott valami stb egy illetőnek, és mikor eljön egy jeles alkalom, tudom mit szerettem volna neki ajándékozni. Ill. szerettünk volna, mert attól még családilag tesszük, mert én találtam ki. Füzet mint mini naptár, kerti füzet, kontroll füzet a takarításhoz és rendrakáshoz.

2. Félek a sötéttől. Főleg a kintitől, főleg amikor nem látom, mi van kint, mert bent mondjuk ég a villany. Ez ellen úgy védekezem, hogy mindenhol van függöny. Én nem látok ki, így senki sem lát be. Érdekes módon a havas télben kevésbé félek kint, a fehérség valamennyire "világít".

3. Tán vicces, de félek a gázcirkótól. Felnőtt koromra annyit javult a helyzet, hogy egy helyiségben már meg vagyok vele (pl egész nyárig a mi fürdőnkben is volt), de ha kád végében vagy wc mellett lenne, engem mintha megöltek volna. Gyerekkoromban nagyon sok rémálmom volt vele, hogy beszív magához (hogy utána mi történik azt nem tudom, mindig finom meleget éreztem a tüzétől, ami a paplan melege volt ugye :P), és főleg, hogy próbálok kimenekülni a fürdőből de húz vissza. Amikor szét volt szedve és le is van szedve a falról, akkor nem. Csak fent a falom, működés közben. Nem, nem a gáztól félek. Az egésztől ahogy van!

4. Van egy titkos fűszerem, amit minden ételbe teszek :) Nem vesszük észre konkrétan, hogy van belőle (mondjuk mit hagyma, só vagy pirospaprika), de isteni pluszt ad az ételnek :).

5. Azt hiszem gyűjtöm az ajándéktasakokat/zacskókat. Talán így még sem igaz, hogy gyűjtöm, mert direkt nem veszek. Igaziból csak a nagyon szépekhez érzek vonzalmat és kötöttséget. Na, lehet, hogy a végén még sem, de most már itt hagyom :D.
6. Elmondhatatlanul irtózom a pókoktól és a poloskától. Attól a zöld büdöstől.

7. Amikor olvasok egy olyan könyvet, vagy látok egy filmet, amely valami varázslatos világban van, annyira magával tud ragadni, hogy pár napig azon agyalok, hogy de jó lenne ha igaz lenne. Aztán visszatérek a való világba, és már nem lesz olyan fontos, hogy legyen egy titkos szekrényem, amellyel át lehet menni egy másik világba, vagy hogy tudjak repülni, mint egy tündér :P.

8. Azokon a napokon, amikor itthon van férjem és konkrétan nem kell kimenni az utcára, van hogy elfelejtek átöltözni és du jövök rá, hogy még pizsiben vagyok :D
9. Egészen érettségiig, amióta az eszemet tudom, tanárnéninek készültem. Alsóban tanítóak, konkrétan. Hogy miért nem lettem az? Nem is tudom. Csak azért jelentkeztem volna Sárospatakra a Tanítóképzőbe, mert annyira tetszett. Már Sárospatak...

10. Kislánykoromban sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer csak csöngetnek és kopognak és az ajtó előtt lesz egy kosárban egy kisbaba, nekem címezve. Aztán szépen elgondoltam, hogy majd vigyáz rá anyám, amíg én iskolában vagyok. Amióta az eszemet tudom, kisbabát szeretnék. Ez a gondolat eszembe jutott valamikor az elején Nimróddal. Hát jól körberöhögtem magamat. (persze nem akkor jöttem rá, hogy egy kisbaba "picit" több dologgal "jár" :P)

Én is bevezettem magamnak, hogy az adott évre kitűzök egy szót, vagy mondatot, amely a vezért szavam, mottóm lesz, vagyis az "Év szava". Az enyém sok gondolkodás után 2013-ban a:

Hogy miért fejlődés?
Már korábban sok minden kavargott a fejemben, mit szeretnék változtatni vagy újítani a munkámban. Gondolom (nagyon remélem!!!) azok, akik a legeslegelejétől olvasnak, vagy legalábbis az első félévben kezdték, úgy látják, eddig bőven van fejlődés. Nem feltétlen arra gondolok, amelyeket készítünk itthon vagy készítek én, hanem a blog színvonalára. Egy ideje nagyon nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy csakis saját képanyagot használjak fel- akkor is ha nem valamit be akarok mutatni, hanem egy hangulathoz, gondolatsorhoz, stb. kell egy vagy több fotó-és ez egy ideje így is van. Abszolút kiiktattam azt, hogy inspirációs képeket hozzak egy éppen folyamatban lévő dologhoz. 

Ennek egyik oka, hogy az időm most egy ideig sokkal kevesebb lett/lesz, mióta Vince van. Ez így is lesz egy ideig, amíg nem lesz olyan nagy, hogy... viszont, mire olyan nagy lesz, hogy terveim szerint azért nem lesz időm, mert annyi munkám lesz.

Ehhez kapcsolódik tehát, hogy a "minden nap egy poszt"-ot nem fogom győzni. Amikor nem láttok tőlem semmit, én akkor is dolgozom. Folyamatosan kattog a gépem, mert van, amit több napig fotózok, mert mondjuk látom előre, hogy fog kelleni az előtte kép de közben változtatok rajta de közben eltelik x nap mire azt publikálhatom is. Nem adok ki már "kezemből" utómunka nélkül képet. Így tehát egy poszt, főleg ha "készítős", áll abból, hogy alkotok és fotózok, fotót szerkesztek (miután feltöltöttem és kiválogattam), bejegyzésbe rakom és megszövegezem és ezzel együtt megjelenítem. Mindezt alvásidőben persze, mert a családom és az itthoni feladatom is fontos.
Nem vagyok profi, de az akarok lenni! Rájöttem, hogy egy blognak/honlapnak a magasabb színvonalhoz nagyon jó képek kellenek. Azt is tudom, magamból kiindulva, hogy az olvasók szeretik, ha az író a saját fotóit használja fel, ugye? :)

Ehhez kapcsolódik még, hogy azért nem akarok írni valamit, csak hogy írjak valamit. A mennyiséget nem akarom a minőség rovására.
Mindemellett nyugi!!! Nem havi 2 bejegyzést fogok írni, hanem a cél min 2 egy héten, ha több sikerül, akkor többet :)

Nagyon jól esik a hozzászólásotok. Nem, nem is a "jól esik" erre a jó szó. Nagyon jó visszajelzés nekem, ha valami nagyon tetszik és azt el is mondjátok. Persze a negatív véleményeket sem fogom kitörölni, ha nem úgy kapom, ahogy előfordult már (undorító, ocsmány és egyéb jelzők nagyon rosszul esnek nekem...). Bár azokat sem töröltem ki soha... Így kérlek titeket, írjatok nekem, ha valamihez kiemelkedően éreztek akár negatív akár pozitív érzést :)

Továbbra is úgy szeretném írni a blogot, amilyen én vagyok, olyan vegyes felvágottként. A fejlécben az alcímem az, hogy Kreativitásom a mindennapokban. Nem tudok csak DIY dolgokról írni, meg lakberendezésről, szeretek fotókkal hangulatot megragadni és megmutatni, mesélni rólunk, a családunkról, a gyerekeinkről, receptet hozni ha valamiért az különleges nekem, csak úgy elmondani ami épp foglalkoztat, ötletelni, és úgy mindenről írni.
Remélem nem bánjátok. De ez vagyok én és csak úgy tudok jókat írni, ha örömmel teszem. :)

Azt hiszem rájöttem, mit szeretnék "dolgozni". Csúnyán szólva, mivel hozzak pénzt a házhoz. Két féle dologról van szó, az egyikhez már konkrét márkanevet is kitaláltam, bár még nem vagyok benne biztos. Most kell elővennem a bátorságot és az álmodozás mellett bele is vágni. 

Állítólag ha a nők sok gyümölcsöt esznek, napi fél órával többet élnek. Ha ez igaz lenne, akkor én nagyon sok gyümölcsöt eszek, mert annyi de annyi tervem van, csak nem tudom mikor alszom is, ha ezeket már tegnapra akarom megcsinálni :D
(kicsi titokzatos vagyok, de ha kész hozzá a honlap és néhány prototípus, akkor természetesen megmutatom :) )

Célkitűzésből itt sincs hiány, kívánjatok sok szerencsét, hogy a negyedét sikerüljön teljesítenem :)

Lista, tervek és egyéb gondolatok 2013-ra I.rész

Mire ennek a bejegyzések a végére érek, megnyugszom. Nagyot sóhajtok. Ugyanis olyan vagyok, hogy amíg nem írom le, mik a terveim, teendőim, ötleteim, megőrülök. Úgy érzem, mint aki nem halad előre. Bár ez a valóságban így is van, mert a listaírás még semmi, de nálam ez az első lépés. Azt hiszem ha egyszer valaki belelátna az agyamba, mennyi mindent kellene észben tartania, megijedne :D
Mellesleg meg nem akartam már tényleg belefogni a 600. dologba, amíg nem írtam egy tervezetet erre az évre...

Szóval.... megbeszéltem magammal és aztán férjemmel is (ő csak sóhajtozott :D), hogy leírom helység szerint, mit kéne/szeretnék javítani, változtatni, hozzárakni. Nekünk jó támpont, nektek pedig jó lista, milyen bejegyzéseket kérjetek számon rajtam :D

(az egyes helyiségek nevei aktív linkek, így meg tudjátok nézni, mik történtek ott eddig...)

Fürdőszoba:

-Mosdó alatti szekrény befejezése. Alig várom, hogy elkészüljön..
-Lámpát mindketten ki szeretnénk cserélni. Nekem nem tetszik ide, a férjemnek meg a fénye :D
-Beszéltem már arról, hogy a wc és kád közé jól jönne egy kis pad, lerakónak és gyerek öltöztetőnek ( a kisebbiknek)
- A műanyag függönykarikákat lecserélném fémre.. jobban mutat...
-Cső kérdés megoldása. Megoldás megvan, fűtés szezon után csináljuk is ;)
-Új wc papír tárolást kell kiagyalni, mert a földön tárolt kosár alja jó penészes lett a kifolyt víztől (amit nem vettünk észre. Na de ha ott lesz a kispad, nem is férne már el ott.

-Régóta szeretnék fa és lecsapódás gátlós wc ülőkét. Sok egyéb okból kifolyólag :)

Folyosó:
Itt még nem csináltunk semmit...

-Mivel a festéshez brutálisan kéne glettelni ami rengeteg kosszal és csiszolással járna, ki-van-csukva, inkább gyűjtök valami egyszerű tapétára. Alulról kb. 120 cm-ig mindenképpen fa falburkolatot csinálunk, ezt is ezer éve lebeszéltük és ez azóta sem változott. 

-Kellene ide lámpa is....
- Itt, a fehér szekrény mellett ( a játszószobával szemben) lesz a kis kreatív sarkom. Ez asztalt jelent, ami ki lehet nyitni ha varrok, és némi polcot.
-A szekrények tetejét be kell építenünk, ahogy azt a nappaliban a könyvespolcokkal és az előszobában a cipős szekrénnyel is tettük.

-Mondhatom ide tartozik az összes ajtó, na azokat le kell festeni...

Hálószobánk:

Ez az a helyiség, ahol semmit nem változtatnék meg (vagyis minden bevált a gyakorlatban is funkcióra és tetszésre is), hanem csak hozzárakni kell és csinosítgati.
-Pl. a hőn áhított csipkefüggöny, aminek egyik  fele az ablakhoz megy üveg fogantyú elkötővel, másik fela a praktikus de nem csinos gardróbunkat fogja eltakarni.
-Szeretnék ide pihe-puha szőrös kilépőt az ágy mellé.

Babaszoba amit lassan Vince szobának fogok elkezdeni hívni:

Na, hát...erős a kísértés, hogy mégiscsak fehér legyen a fal színe, mert olyan zöld lett ez a zöld. Most már tényleg tanulhatnék a tapasztalatból, hogy a festék doboz címkéjétől mindig sötétebb lesz a valóságban a fal...na mindegy...

- Már levettem a baldachint, mert nagyon idegesített és most úgy sem jön be hideg. Vannak új kép terveim..
-Végre lesz kapacitásunk, hogy vegyünk ennek a cuki manónak is egy ruhásszekrényt... mert most egy kölcsön fenyő komódban tartom a cuccait, méghozzá mivel széles csak befordítva fért el és csak épp hogy bele tudok nyúlni.. na meg nagyon öreg már a drágám, lassan 30 éves lesz! De a kölcsönért örök hála, mert a semminél tökéletes volt, hogy legyen hova raknom a babacuccokat!

- Erről jut eszembe, függöny... az oroszlános függönyelkötő szuper ötlet volt, de rá kellett jönnöm, hogy családilag jobban vonzódunk az erdei állatokhoz. Mivel a szekrény fogantyúja egy bagoly lesz, és van egy merényletet fogok elkövetni a kis éjjeliszekrény ellen is, az oroszlán így elég tévedés lenne ott :D Persze ez csak az én szememnek bántó meg stilisztikai kérdés, nem történik semmi tragédia, ha az erdei környezetben évekig mégis oroszlán tartaná a függönyt :D

Játszószoba:
-Úgy ahogy van, az egyik falról megy minden, lefestjük fehérre és más lesz a dekoráció. Nagyon nem tetszik már, amit oda csináltam, alkottam, és nincs is értelme. Mert a fával csak én szöttyögtem, hogy évszakonként változzon (egy iskolában vagy óvódában nagyon értelme lenne...), az alkotó falat nem is frissítjük mert a konyhába akarja kirakni mindig N, és, különben is...
-Úgy érzem a kiskonyhát le kéne cserélni valami kisebb verzióra, és kéne még egy polc... bár próbálom frissíteni a játékokat, válogatni stb, alig férünk el... na ezt még nem beszéltem át férjemmel, hogy ő mit gondol, de majd lesz valami...

Nimród szoba:

-Imádtam a szürke-egyéb színek párosítást, de ki kell festenünk fehérre. Mert télen annyira barátságtalan ez a szürke, nem jön elég fény, ez a baj. Azon kívül, szívem csücske falfestést, meg úgy az egész falat be fogjuk vonni fa burkolattal, mert a falvédőtől penészesedik, de anélkül nagyon hideg lenne nekidőlni. Meg itt aztán ketten lesznek a fiúk, emeletes ággyal.

Jó lenne ide egy szuper tapéta, lenne is ötletem, csak az ággyal szemben.

-Szőnyeg, egy új.

Nappali:

Hajajajaj tudjátok, ez az állandóan változó része a háznak :D Azért lassan megtaláljuk a stílusunkat, úgy érzem :D
-Itt egy giga nagy változást tervezünk (sajnos nem a bővítést :P), mert ha minden igaz és sikerül, addig próbálgatunk, stb., hogy VALAHOGY de elhelyezünk egy jancsikályhát, vagy mini kályhát vagy bármi hasonlót....

-Ha ez sikerül, az ál-kandallónknak mennie kell és másképp oldom meg az évszakos dekorálásomat (olyan nincs, hogy nem lesz :P)
-Ha ez sikerül, a házi kis irodánk-amit még sosem mutattam meg, de lehet, hogy már akkor már nem is fogom? :D- átváltozik, és félig a konyhába vándorol (gondolom felmerül a kérdés, hovvvvva mégis? :P)
-Kijelentem, hogy lesz mennyezeti lámpánk. Végre. Majdnem lett karácsonyra is, de aztán megembereltem magam, hogy a karácsony anélkül is szép lesz, hogy nem lesz még lámpa a fejünk felett. (ill lámpa égő van, csak nincs búra, stb.) És ezzel spóroltunk.
-Gyúrunk egy új kanapéra. Igen 1.5 év alatt ez lesz a 3. kanapénk, de az 1.-vel megjártuk (kiderült, hogy el volt törve), a 2.-ért nem fizettünk csak felújítottunk egyet, ami kaptunk a házhoz, a 3. végre úgy tűnik minden szempontból tökéletes lesz. És új. Ha minden jól megy, áprilisban, de ezt ne kérjétek számon, mert ez nem rajtunk múlik :D
-Ezzel együtt arra jutottunk, másik fotel kéne. Pisti nem fér el a mostanin, nekem meg más szimplán nem tetszik annyira...
( a kettő egyébként eladó lesz majd egy kis jelképes összegért, majd szólok...remélem hamar elkelnek...)

-A tv tartó állványt megreformáljuk és a felette lévő polcokon nem lesz végre kirakodó vásár. Vagyis a cd-k digitalizálva lesznek, mert nincs min lejátszani őket, minden iTunes-ról és telefonról megy a dvd-ket pedig egyelőre csinos kosarakba rakjuk. A megreformálással együtt kicsit több helyünk is lesz, mert keskenyebb lesz mélységre és a porgyűjtő lejátszók és nintendós és egyéb játékok is el lesznek zárva. {kevesebbporhálleluja}

Étkező:

Ezt némileg nagyképűség külön sorolni mondjuk a nappalitól, mert ez = az étkező asztallal :D de  mivel szigorúan veszem, hogy a nappaliban nem eszünk (vagyis a kanapén és a szőnyegen nem eszünk), így azért...

-Új étkezőasztal. Mi készítjük. Amennyire nem lesz bonyolult és nehéz és még sok munka sem, annyia jól fog mutatni és jaj de várom már!!!! Ilyet nem lehet kapni (legalábbis itthon) és ha lehetne is szerintem égbe szökő ára lenne...

- A sárga székemet lefestem feketére. Szeretem a sárgát továbbra is, de ez a szék nem lett a kedvencem. Ne nevessetek ki, de ha ez a szék jutott nekem, megkértem valakit, hogy cseréljünk :D Ezen kívül kell még 2 új szék és hála Erika olvasómnak,már tudom is, hol tudok ilyet venni, amit szintén le kell festeni. Szürke lesz és menta.

- Az elválasztó fal az étkező-nappali és konyha között végre elkészülhet! Mivel az a tapéta, amit ide szerettem volna a kezdetek kezdetén még mindig nagyon sokba kerülne (bár szívem szerint... lelakkozva, mint a fürdőben), így festek és stencilezek. (eredmény itt)

-A folyosó és nappali közé lesz egy tolóajtónk. Sk. Hasonlóan, mint a nappali és előszoba között ;)
-Hátsó ajtónak csináltatni kell rendes (termo) üveget. Ugyanitt a küszöböt is be kell fejezni. Ugyanitt magát az ajtót is meg kell javítanom, mert megrepedezett a festék és ezt  ki kell akrillozni.

Konyha:

-Hiányzó frontokat bútorfogantyúkkal együtt. Tányértárolós szekrényből végre fiókos változat (eredeti terv, de utóbbi hirtelen megoldásként és spórolás miatt lett...)
-A faliszekrény "alá" lesz valahogy irodánk :)

-Pultnak szegélyt kell rakni
-Ha sikerül, lesz 2ajtós hűtőnk, mert a mostani fagyasztójában nem férek el. Szépséghibásat vennénk, és csakis A+-sat. A helyét direkt meghagytuk neki, erről más meséltem. :)

-Fölötte ill. fölé szeretnénk egy szekrényt csinálni, amelyben elrejthetnénk a nem sokat használt gépeinket, amik épp most a hűtő tetején csücsülnek.
-Az üzenőfalra is új ötletem van. Rá kellett jönnöm, hogy ez a piros-rózsaszín párosításos megoldás még sem a mi világunk. Vissza kell térnünk az aqua-hoz, a konyhában. is. Mivel terveink szerint az iroda úgyis a sütőszekrény másik "oldalára" kerül, itt már nem lesz rá szükség. Helyette magasabbra (is) rakjuk az akasztókat, és akkor a kötény pl nem lóg le a földre.

-Konyha és mosókonyha közé is szükségünk van egy ajtóra. Pl. azért, hogy amikor megy a mosógép, halljuk egymás hangját. Azért annyira nem hangos, de nem árt, ha nem látni be, mikor épp kibuggyan a szennyes a szennyestartóból.

Mosókonyha:

-Ha sikerül, idén őszre-télre lesz szárítógépünk. Szépséghibás, A+-os, takarékos. Erre jobban gyűjtök, mint a hűtőre mert tényleg szükségünk van rá. Idén télen ugyanis brutálisan bepenészedtünk szinte mindenhol, mert fo-lya-ma-to-san mosok és teregetek és mivel az egy szem szárítókötélen vajmi kevés ruha fér el, állandóan csúszásban vagyok. Ha a radiátorra tesszük, fázunk, mert ekkora házban, 3 m belmagassággal sokat számít, ha le van takarva a radiátor. Azon kívül a kazánunk nagyon jól fűt és az ablakaink szuperul szigetelnek. Természetesen-és ennek nem csak a takarékosság az oka, amíg és amint olyan idő van kint, hogy csak egy picit is lehet kint teregetni, élek a lehetőséggel, mert annál nincs finomabb, mikor a napocska és a szellő szárítja meg a ruhákat!

-Ezt a helyiséget még meg sem mutattam, de nem sokára meg fogom. Kicsit még szeretném csinosítgatni, de egyébként kész van :)

Ház kívülről, udvar, terasz:
-Spaletta, spaletta, spaletta. Minden ablakra, hogy nyáron ne süljünk meg a melegtől. És különben is.
-Fehérre festett házfalak. Szigetelés nem lesz, úgy döntöttünk, mert jó vastag a fal {éljenekarégiházak}, és az egyébként is olyan, mint egy nejlonzacskó a házra.
-Természetesen megint konyhakert, részben a tavalyiakból, részben új zöldségek.
-Újabb virágok, amelyeket tavasszal kell elültetni (hagymás persze, mert magosat minden évben újra kell), még néhány évelő, hogy megint bővüljön a kínálat :)

-Füvesítés befejezése elől (sziklakert körül már gyönyörű!!!)
-Üveggolyós kerítés biztos, hogy most már tényleg ne kukkoljanak be, tavaly olyan idegesítő volt!
-Ne nevessetek, de felszámoltam a raklapos ülőkénket. Azt hiszem kiéltem a raklapos mániámat egy nyár alatt. Hogy mi lesz ott, egyelőre fogalmam sincs. Mondjuk itt a raklapos kinézetre gondolok első körben, lehet, hogy csak körbeburkoljuk, hogy legyen fala. A lerakott fa padlóburkolatot a kis teraszon biza lefestjük. Szerintem szürke lesz, úgyis ilyen a lépcső is meg a beton máshol, ahol festettünk. 

-Ez tényleg hab lenne a tortán ha sikerülne, de a kis terasz üveg tetejét le kéne cserélni a polikarbonátra, amelyet már tavaly is mondtunk. Majd ha kiszámoltuk mennyi lenne az annyi, meglátjuk. Lehet, hogy már az nagy segítség lenne, ha még egy adag nádat raknánk alulról, mint tavaly félig, és az oldalára is felraknánk nád rolót, hogy ne süssön ott be a nap.
-A hátsó ajtó külső ajtó részét is megcsinálom, ugyanolyan színű lesz mint a spaletta (maradjon meglepi :P) és rakok rá egy kis díszlécet is.

Ezek tehát a házbéli terveink, igaziból-mint sok minden más-anyagiak kérdése az egész, hogy a listából mit sikerül megcsinálni. Na jó, némi idő kérdése is, mert ha nekünk kell megcsinálni, amit nekünk kell, azt csak szabadidőben tudjuk, mert hála égnek férj dolgozik.

A II. részt, hogy mikr a blogos terveim, változtatásaim, és személyes kitűzött céljaim,  nemsokára olvashatjátok :)

Búcsú az óévtől, 2012.

Azt mondták tavaly ilyen tájban, hogy a nehéz 2011-es év után 2012 a változások éve lesz. Hát mi jól bevacsoráltunk ebből az évből, változások voltak bőven :)

El sem hiszem, hogy eltelt egy újabb év. Ha visszagondolok, olyan mintha egy éve lennénk, a sok minden történtek ellenére olyan gyorsan eltelt. Vagy pont emiatt érzem így? Hogy nem unatkoztunk? Hát nem... én különben is SOSEM unatkozom, pont, hogy annyi minden van a fejemben...

Egy kis visszaemlékezés a (szerintem) kiemelendő eseményekre:

Projektek/kreálmányok/stb:

Tavaly is pihentünk egyet ünnepekkor, de az új évet rögtön egy nagyobb kreálmánnyal kezdtük, méghozzá a komódból átalakított konyhaszekrényünkkel. Ez a bemutatott darab kapott nagyon sok dicsérő szót (még az ÉVA online-on is megjelent), és sok negatívot is. Bár magában a bejegyzésben leírtam, hogy a lényeg itt most, hogy milyen lett BENT, tehát ahogy csináltunk kvázi egy IKEA-s konyhaszekrényt a régi darabból és a külseje, a festés, stb. majd később szebb lesz, mégis sokan ezt firtatták... Ez meg is történt nyáron, és úgy gondoljuk sikerült igazán jól bevegyíteni ezt a szépséget a modern környezetébe.
Ezután a nappali-előszoba ajtó és az állólámpánk a nappaliba következett, mint kiemelendő alkotás. Nagy kedvencünk lett a varrógép íróasztalunk, a stencilezett betonunk és a gyors kerti bútoraink. Ezután jött egy szintén nagy kedvenc, a csapos limonádés üveg, amely mindenkinek nagyon tetszett, egy régi kívánságom vált valóra és szintén felkerülhetett az ÉVA onlinera. Ebből rögtön kettőt készítettünk ;).
Voltak még olyan apróságok, mint a fülbevaló tartóm vagy a mosható huzatú székeink. Utóbbit kipróbáltam nagyban is, és majd' egy egész nyaram ráment arra, hogy életem legnagyobb varrási projektjét vigyem véghez a  vadiúj mosható kanapé és fotel huzat megvarrásának "személyében".
Jelenleg a legkedvencebb helyiségem lakberendezés szempontjából a hálószobánk.
Hasonlón sokan értékeltétek az előszobában a cipőtárolási gondunk megoldását.
Szülés előtt még a fürdőszobánkat is gyorsan helyrepofoztuk....

és megannyi más dolog is készült, olyan jó volt visszanézegetnem őket.

Idén sok féle bulit szervezhettem, volt Barbapapás, amerikai focis, Batmanes, romantikus madárkás, tengerpartis, hawaiis, kismajmos babavárós és majdnem lett őszi meg szilveszteri is, de saját érdekünkben erről most lemondtam :P. Majd jövőre :D.

Ősz végétől kezdődött a karácsonyi hajrá, amennyire energiámból futotta, hoztam nektek a sok ötletemet :) Az utolsó két hónap játékban bővelkedett, jó volt olvasni az örömét annak, aki nyert.

Történések kis családunk életében és hasonlók:

Az évet rögtön január 2-án egy munkahely vesztéssel kezdtem, de egy hónap múlva egy csodálatos örömhírrel folytattam, és mindezzel kapcsolatos történéseket 4 hetente követhettétek is :).
A negyed évet megint munkahely elvesztéssel folytattuk, de tele reményekkel. Idén lettünk 5 éves házasok, amelyeket hangulati fotókban örökítettünk meg. Voltak még sok egyéb fotók is "csak úgy", mert sokszor egy kép többet mond minden szónál.
Mikor eljött az idő együtt örültetek velünk, és megmutattam milyen csodás pillanatokban lehet részünk.
 Egy nagyon fontos mérföldkőhöz is elértünk Nimród életében, amely váratlan, de annál nagyobb esemény volt.

Azt hiszem semmit nem csinálnék másképp, ha lehetőségem lehetne bármit megváltoztatni utólag. Ez így volt jó, ahogy van.

Hihetetlen mennyi új személyt ismerhet meg az ember, ha blogot ír. És mennyi barátot! Sokatokkal olyan jó viszonyt érzek az éteren keresztül is, pedig alig ismerjük egymást max. 2 éve. Sokatokkal személyesen még nem is találkoztam és mégis :)

Hálás vagyok értetek, mert általatok fejlődhetek-és ezt igazán őszintén mondom ;)

Mindenkinek olyan 2013-as évet kívánok, amilyet szeretne. De ami biztos, legyen gazdag, boldog és felejthetetlenül gyönyörű! :-*

fotók: Fanni

Téliszünet!!

No nem teljesen úgy, ahogy iskolás korunkban vártuk, láblógatósan, sokáig alvósan, semmittevősen.... elsőt és utolsó akkor sem lehet karácsony idején, ha már nagyok lesznek a gyerekeink :D
A blog most picit pihen, ill. én pihentetem a blogot januárig.
Ez azt jelenti, hogy a főzésen kívül semmit sem alkotunk most egy ideig se így se úgy (na jó ez nem teljesen igaz, mert megint lesz karácsonyi lánybuli, de annak dekorációja inkább az ételben merül ki..)

Elfáradtam.
Tulajdonképpen Vince 1 hónapos kora óta pörgök mint a duracell nyuszi, mert a sok ötletemet meg akartam valósítani, nektek megmutatni, hajtott a tatár és szorított a határidő. Februárban még sem prezentálhatok karácsonyi anyagot :D.
Azért szerényen megveregetem a vállamat, mert végig gondolva, nincs bennem hiányérzet, amit igazán akartam azt megcsináltam, nem fogytunk le az éhezéstől (tehát mindenki kapott enni :D) nem ette meg a kosz a házat és volt tiszta ruhánk is (na jó előbbiben azért férj is sokat segít általában) és a gyerekek is ismerik az anyjukat. Mert csakis akkor dolgoztam, mikor napközben Nimród oviban, Vince meg az ágyában volt. Vince persze aludt, nem ordított magára hagyva :D

Így most a következő napokban felhatalmazom magam arra, hogy ha hazamentek a vendégek és van rá lehetőség azt csináljak amit akarjak. Aludjak, filmet nézzek, de nem zárkózom el attól sem, hogy képet szerkesszek a történesekről, esetleg élménybeszámolót írjak nektek. Na meg természetesen nem megyek az újévbe összefoglaló és köszöntő nélkül. De a tatár nem hajt és nem szorít az idő, és úgyis mindenki családozik/barátozik ilyenkor és nem az internet előtt lóg (ugye??? :D). Szóval csak lazán :P mint a rigalánc.

Remélem tetszett a sok minden amit az elmúlt évben alkottunk saját és részben mások örömére, volt ami inspirált és remélem élveztétek az egyéb tartalmú bejegyzéseket is :)
A füzetem pedig roskadásig tele ötletekkel, szóval a pihi után újult erővel és újabb munkakedvvel foglak titeket bombázni az újdonságainkkal és képeinkkel.

Élvezzétek a következő napokat, csak semmi stressz és idegeskedés minden úgy jó, ahogy lesz!

Nagyon áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok családom nevében is!

 

 

Cumitündér

Nimród és a cumi szoros kapcsolata hamar megmutatkozott. Konkrétan 3 naposan, mikor csak ordított x órányi szopizás után én pedig a szintén 3 napos császáros testemmel nagyon ki voltam bukva. Apja tiltakozott a cumi ellen, én meg nem zárkóztam el tőle, mertén magam is és összes testvérem híres cumizósok hírében álltunk. Normális emberek lettünk ( bár valaki szerint nem :D)

Na szóval, mikor épp nem lóghatott a cicin, lógott a cumin. (érdekes módon cumisüveget bojkottálta és mindent ami nem anyatej, fél éves koráig majd részben 1 éves koráig).

Úgy alakult, hogy 2.5 évig szopizott és előtte picivel meg utána ősszel bölcsizni kezdtünk, marad a cumi anyapótlónak alváshoz. Majd leszokik. Maradt alvásnál, nyűginél, ha fájt valami, csak úgy Hápival karöltve odajővén hozzám pusziért és hogy kicsit birizgálja a hajamat. Utóbbi sokszor random, pár másodpercre, majd cumi ki, Hápi le és folytatta, amit épp megszakított.

Aztán babaköltözött a pocakomba és úgy voltunk vele, hogy most már várunk a tesó érkezéséig, mert nem tudhattuk, hogy fogadja, viselkedik stb, és nem akartunk még egy "sokkot", hogy elvesszük a cumit.

Fogalmam sem volt, hogy fog leszokni róla, de perpill erőm sem volt ezen agyalni.

Aztán az élet meghozta a lehetőséget. Egy keddi napon, miután oviba vittem Nimródot, siettünk (volna) a 2 hós oltásra Vincével. Na de nálam maradt a cumi!!! Gyors telefon óvónéniek, hogy biza' ma cumi nélkül kell elaludni, úgyis itt az idő lassan, legyen e egy jel.
Sikerült.
Erre felbuzdulva apuka már este sem akarta, Nimród ebben partner volt mindaddig, míg csak mesét nézett és nem kellett aludni is. Ekkor jött az ötlet, hogy 5 cumi nélküli alvás az oviban, egy pici ajándék, és ha este sem lesz cumi, akkor.... és itt Nimród rávágta, hogy PIPIS TÁRSASJÁTÉK!!!
(pipis társasjáték=Angry birds-ös kilövős, amiért kb fél éve nyúz minket, de nem akartuk. Ennyi pénzért hülyeségnek pénzkidobásnak tartottuk, nem beszélve arról, hogy van egy csomó madara meg malaca, és eddig kicsit átesett a ló túloldalára. Minden útjába eső madzagon, kötelen, elektromos vezetéken, akármin csúszlizni kezdett, és az sem tartotta vissza, ha nem eredeti A.B.-el játszik. Jó volt a távirányító, egy darab fa, stb pipinek...
Na de az ember picit félreteszi az elveit egy jó cél érdekében. A szobatisztaság is nagyon nehezen jött el 3éves korában pisi mentesek lettünk, de mire a "nagyobb ügy" is sikerült,eltelt fél év. Minden sikeres, "nagyobb ügy" wc-be vagy bilibe landolása után jött egy nagyobb meglepetés. Utána ez már szokássá és természetessé vált, nem "kellett" jutalmazni)

Itt jött az ihlet, hogy Fogtündér után szabadon, a Cumitündér viszi el a nagyfiúk és lányok cumiját, ha már nem akarnak cumizni, és hagy nekik ott cserébe egy ajándékot. Mindezt azért, mert oviban tök könnyű volt cumi nélkül aludni, mert nem volt ott. De itthon itt volt, és a csábítás is.

Egy este tehát Nimród ledikálta a szöveget a levélben és odakészítettük az éjjeliszekrényre. Szó szerint idézem:
"Kedves Cumitündér! Vidd el a cumimat és hozzál nekem Pipis társasjátékot. Puszi: Nimród."
A nyomatékosítás kedvéért még le is rajzolta neki.

Reggel fél8kor (azt hittem még 6 óra van) extra kómásan a fotelban épp szoptattam, mikor arra riadtunk mindketten Vincével, hogy "TÁJTÁJ, ITT JÁRT A CUMITÜNDÉR" (Tájtáj én vagyok, így hív engem kezdettől fogva anya helyett... rejtély az oka, de imádom!)

( a neki szóló levél pedig: Köszönöm a cumit! Ügyes nagyfiú vagy már! Szépen játssz a pipis társasjátékkal! Puszi: Cumitündér )

Azóta a Pipis társasjáték bűvöletében van, minden nap elmondja, hogy cumi nélkül alszik (gondolom karácsonykor is a nagy tömegnek mind elújságolja :D) és hogy hozta neki ezt a játékot a Cumitündér. Mintha nem tudnánk, hahaha ;)

Bevallom őszintén, nekem még nagyon hiányérzetem van, mikor mellette fekszek, míg elalszik. Eddig a hajbirizga mellett mindig ott volt a cuppogó hang, és akárhogyis ez az élet rendje, megint egy mérföldkőhöz értünk, amit picit sirat anyai szívem...

Olyan gyorsan nőnek ez a gyerekek

Munka világa és a férj

Nem mondhatja senki, hogy nem igyekszünk stílusosan intézni a dolgainkat. Még ha nem is direkt...
Merthogy ha már munkaelvesztéssel kezdtük az évet, ennek ellentétével, a munkakereséssel és végre egy állás betöltésének megnyerésével fejezzük be. Hogy nyugodt legyen a karácsony (boldognak boldog ettől függetlenül is :))
Igen-igen, a nemrég beharangozott extra jó hír az, hogy 8 hónapnyi munkanélküliség után férjemnek lett állása :):):):)
Na de tekintsünk kicsit vissza azok kedvéért, akik nem tudtak erről a dologról, meg jó kicsit visszanézni az eseményeket és így lezárni ezt a szakaszt.
Mit is dolgozott ő?
Végzettsége szerint építészmérnök - közgazdász, és legutóbbi munkáját egy bank létesítményüzemeltető leányvállalatánál végezte. Ugyanennél a banknál kezdte pályafutását 9 évvel ezelőtt, és munkaköre folyamatosan változott: először a bank azon leányvállalatánál volt, akik a bankfiókokat megépítik vagy felújítják. Megszűnt. Ekkor átkerült az ingatlan részhez, ahol az épülő lakóparkok"nál" volt feladata, pl ahol előzőleg laktunk az I. ütemet ő felügyelte. Ekkor újabb változások jöttek és átrakták őt a létesítményüzemeltetéshez. Ez ugye a meglévő bankfiókok üzemeltetésében foglalatos: takarítás, karbantartási munkák, stb. Az évek alatt ez átalakult, saját embereket vettek fel (karbantartók, stb) országosan ki kellett építeni a hálózatot. Férjemből vezető lett (na nem felső, de lettek beosztottjai), tulajdonképpen neki köszönhetik, hogy most országos szinten működik ez az üzemeltetési dolog, mert kitalálta és a továbbiakban is nagy része volt a megvalósításban.
Aztán tavaly nyáron az akkori főnököt központilag eltávolították, mert valami olyanhoz nyúlt, amihez nem kellett volna. Jött egy valaki, akitől mindenki rettegett, de Pistit ez sem tartotta vissza, csinálta a munkáját, ha véleménye volt, elmondta. Kiderült decemberben, hogy ez az illető csak ideiglenes jött, met januártól jön az új főnök. Kicsit azért megint mindenki be volt rottyantva, de úgy tűnt nem lesz semmi gond, építeni akarja a céget és tovább vinni. Extra feladatokat kapott az Uram, mondván  csak ő képes erre (szakmailag), és megbízható stb. Ez volt március közepén...

(mielőtt még bárkiben felmerülne, hogy férjemet azért csípik végül mindig mert egy nyalizós lenne, hát tévednek. Ő az aki erre sosem lenne képes, pont, hogy felvállalja a véleményét, és ha a főnök hülyeséget mond, megmondja neki. Na persze udvariasan...)
Az a nap mindkettőnk számára duplán emlékezetes volt/lesz. Én akkor betöltöttem a 12. terhességi hetemet, ő pedig s 29. születésnapját ünnepelte. Reggel azzal várta az új főnök, hogy meg kell válnia tőle, mert olyan változások lesznek a cégnél, hogy higgye el jobb lesz neki és hogy ő erre a pozícióra túl képzett (akkor miért nem ő ült a főnöki székben??). A papírok már készen voltak, csak alá kellett írnia. Persze közös megegyezéssel, de cserébe jó végkielégítést kapott (ebből éltünk ősz elejéig, lekötöttük az egész összeget s havonta annyit engedtünk fel, amennyi egy hónapra kellett...).
Mit lehet erre mondani? Semmit.. egy hete még agyon volt dicsérve. Az egész cég rosszul volt, mondván ha Pistit kirúgják, akkor már senki sincs biztonságban (legalább tényleg elismerték a munkáját a kollégák..) Arra is emlékszem, hogy extra szeles nap volt, és én épp kint csiszoltam a székeinket :)

Megmondom őszintén először nagyon beparáztam. Itt vagyok terhesen, itt vagyunk a felújítás közepén és a hitel tömegről ne is beszéljünk, amit fizetünk. Szomorúságom végül hamar elmúlt, és aki olvasta emlékszik, hogy írtam,  ill. próbáltam nézni a jó oldalát a dolognak. Lehet, hogy messzebb kap munkát és a végén még lesz tóparti házunk? :D
Ő is optimista volt, emlékszem, hogy mondta, ő már szeretne nyár elején dolgozni... hát igen...
igaziból rá egy hétre (hogy elküldték) jöttek nálam a gondok, és szigorúan feküdnöm kellett, nem lett volna aki hozza-vigye N-t a bölcsibe.. arról nem beszélve, hogy semmit sem csinálhattam, szóval neki köszönhetően nem esett szét a ház és ette meg a kosz meg a gyereket sem :D).
Jött a nyár, de munka még sehol. Júniusban itt voltak apámék, hallották a történetet és apám említette, hogy megkérdezi a főnökét lenne-e valami, de nem biztos... Azért élveztük a nyarat, rendeztünk partykat, sokat medencéztünk és újítgattunk abból, amink volt. A nyár nekem nagyon nehéz volt a nagy hasam+kánikula kombótól, sokszor lettem rosszul, nem is tudom mit csináltam volna, ha egyedül vagyok Nimróddal egész nyáron...
Mindemellett a nyár végéhez közeledve egyre jobban rettegtünk, hogy utcára kerülünk. Frissen egy kisbabával. Amíg ki nem derült, hogy részt tudunk venni egy adós védelmi programban, bizony rezgett a léc. Hála Istennek ez a része átmenetileg megoldódott...
Eljött a szeptember, munka még sehol. Én itt titkon már reméltem, hogy most már nem is lesz addig, amíg meg nem szülök, mert nagyon nehéz volt az utsó hónapom. Rosszullétek, vérnyomás gondok, kórházban töltött napok, stb. Mit csináltam volna egyedül Nimróddal? Annyira volt erőm szeptember első napjaiban, hogy beszoktattam őt. Utána már ülve is fulladtam. Ekkor tájt felmerült megint, hogy apám megkérdezi a lehetséges üres pozíciót náluk. Küldje el az önéletrajzát, papírjait stb...
Vince megszületett, már október közepe volt, munka még sehol... Elmúlt a november is.
November eleje-közepe felé hívott apám, hogy várják őt egy interjúra náluk. Bement. Nagyon örültek neki, mert náluk nem volt építész végezettségű csak gépész, az ugye pedig nem jó erre a munkára.
Igen-igen, ugyanazt kellene csinálnia, mint eddig. A "cég" épületeit, nyaralóit stb üzemeltetni, ill. ebben részt venni.
Egy hét múlva hétfőn jött a telefon, hogy 99% hogy felveszik őt dolgozni. Szerdán már a HR-es csörgött, hogy menjen be mindenféle papírokkal stb, kellenek az orvosi vizsgálatok stb. Aznap volt egy menő(nek tűnő) cég 2. fordulóján is, ahol szintén nagyon tetszett nekik, és úgy tűnt oda is felveszik.
Orvosi papírokat extra gyorsan sikerült elintézni, és végre, amit álmodni sem mertünk egy ideje, december 1-től férjem dolgozik.
Ott, ahol/ami helyett június óta pedzegettek. Amilyen lassan jött be a dolog, a végére olyan pikk-pakk lezajlott minden.

És hogy a stílusos életnél maradjak, nem is mi lettünk volna, ha nem történik ez: aznap, az első munkanapján, a menő cégtől is felhívták, hogy vele szeretnének dolgozni :D:D:D:D:D:D Több mint 200 beadott pályázat, közel 50 interjú, álmatlan éjszakák stb stb után még mi választhattunk az ajánlatok közül :D Nem azt választotta végül, maradt itt, ahol már kezdett dolgozni szombaton.

Nehéz időszak volt, sok türelmetlenséggel is, de az ilyen nehézségeknek mindig örülök: tanulunk belőle, megbecsülünk minden apró dolgot, ami eddig természetes volt: hogy egészségesek vagyunk, van mit ennünk és van tető felettünk. Ez olyan közhelynek tűnik, de csak addig, amíg nem töltődnek meg igazi értékkel vagyis jelentéssel.
Mondanom sem kell,a hangulata teljesen megváltozott, érzésre 1 centire jár a föld felett és kis nem is tudom hogy mondjam :D a hangja izgatott és na szóval érezni rajta a változást :D kicsit az önbizalma is visszajött. Az interjúk sem voltak haszontalanok neki, mert ő még sosem interjúzott így élesben. Ebből lehet tanulni, tapasztalni, szét nézni, mi hogyan van. Gondolom ő sem bánja :)
Ja és két kollégáról kiderült, hogy egyik pár utcával arrébb, másik a szomszéd településen lakik..
Megint csak "ja", ugyanúgy jár dolgozni, mint eddig. Vonatra felszáll itt és ugyanott kell leszállni mint eddig, csak most a másik irányba kell pár métert gyalogolni. Na ez is muris :D

Nagyon nagyon hálás vagyok nektek, sok sok ismeretlen ismerős, hogy ennyit drukkoltatok nekünk, együtt  éreztetek és próbáltatok lelket önteni belénk, mikor kellett. Na persze a családunknak is köszönjük, meg apámnak, hogy nyitva tartott a szemét :)

Október

Egy újabb, szívemnek kedves hónap. Másik a január :)

Mamám szedte hecsedli én pedig megszárítottam a napon.

Az utolsó virágok egyike a kertünkből, idén. A piros bogyó a piros rózsánk "terméke", olyan kis helyes, őszi...

Úgy gondoltam, hogy bár a képet amit átalakítottam kicsit, még mindig kedvelem itt a képes falon, de a kerete nem illik ide. Körömgyilkos szétszedés után, a hálószobában kapott új funkciót. Pont maradt egy kis tapéta, így az ágyban fekve is látjuk a gyönyörű madárkás tapétánkat. És most már a fal sem olyan nagyon üres.

Az idei konyhakert utolsó versenyzői: friss fűszernövények (petrezselyem, bazsalikom, zsálya, rozmaring) egyenesen a fagyasztóban landoltak. És még vár kettő átültetésre, és ebben az utóbbi sok esőben újra erőre kaptak, szóval maholnap le kell szedjek még egy csomó petrezselymet és citromfüvet. Imádlak konyhakert!

A használaton kívüli madárkalitkát (használaton kívül= épp nem dekorálok vele :P) Nimród szerint így is fel lehet használni :)