Munka világa és a férj

Nem mondhatja senki, hogy nem igyekszünk stílusosan intézni a dolgainkat. Még ha nem is direkt...
Merthogy ha már munkaelvesztéssel kezdtük az évet, ennek ellentétével, a munkakereséssel és végre egy állás betöltésének megnyerésével fejezzük be. Hogy nyugodt legyen a karácsony (boldognak boldog ettől függetlenül is :))
Igen-igen, a nemrég beharangozott extra jó hír az, hogy 8 hónapnyi munkanélküliség után férjemnek lett állása :):):):)
Na de tekintsünk kicsit vissza azok kedvéért, akik nem tudtak erről a dologról, meg jó kicsit visszanézni az eseményeket és így lezárni ezt a szakaszt.
Mit is dolgozott ő?
Végzettsége szerint építészmérnök - közgazdász, és legutóbbi munkáját egy bank létesítményüzemeltető leányvállalatánál végezte. Ugyanennél a banknál kezdte pályafutását 9 évvel ezelőtt, és munkaköre folyamatosan változott: először a bank azon leányvállalatánál volt, akik a bankfiókokat megépítik vagy felújítják. Megszűnt. Ekkor átkerült az ingatlan részhez, ahol az épülő lakóparkok"nál" volt feladata, pl ahol előzőleg laktunk az I. ütemet ő felügyelte. Ekkor újabb változások jöttek és átrakták őt a létesítményüzemeltetéshez. Ez ugye a meglévő bankfiókok üzemeltetésében foglalatos: takarítás, karbantartási munkák, stb. Az évek alatt ez átalakult, saját embereket vettek fel (karbantartók, stb) országosan ki kellett építeni a hálózatot. Férjemből vezető lett (na nem felső, de lettek beosztottjai), tulajdonképpen neki köszönhetik, hogy most országos szinten működik ez az üzemeltetési dolog, mert kitalálta és a továbbiakban is nagy része volt a megvalósításban.
Aztán tavaly nyáron az akkori főnököt központilag eltávolították, mert valami olyanhoz nyúlt, amihez nem kellett volna. Jött egy valaki, akitől mindenki rettegett, de Pistit ez sem tartotta vissza, csinálta a munkáját, ha véleménye volt, elmondta. Kiderült decemberben, hogy ez az illető csak ideiglenes jött, met januártól jön az új főnök. Kicsit azért megint mindenki be volt rottyantva, de úgy tűnt nem lesz semmi gond, építeni akarja a céget és tovább vinni. Extra feladatokat kapott az Uram, mondván  csak ő képes erre (szakmailag), és megbízható stb. Ez volt március közepén...

(mielőtt még bárkiben felmerülne, hogy férjemet azért csípik végül mindig mert egy nyalizós lenne, hát tévednek. Ő az aki erre sosem lenne képes, pont, hogy felvállalja a véleményét, és ha a főnök hülyeséget mond, megmondja neki. Na persze udvariasan...)
Az a nap mindkettőnk számára duplán emlékezetes volt/lesz. Én akkor betöltöttem a 12. terhességi hetemet, ő pedig s 29. születésnapját ünnepelte. Reggel azzal várta az új főnök, hogy meg kell válnia tőle, mert olyan változások lesznek a cégnél, hogy higgye el jobb lesz neki és hogy ő erre a pozícióra túl képzett (akkor miért nem ő ült a főnöki székben??). A papírok már készen voltak, csak alá kellett írnia. Persze közös megegyezéssel, de cserébe jó végkielégítést kapott (ebből éltünk ősz elejéig, lekötöttük az egész összeget s havonta annyit engedtünk fel, amennyi egy hónapra kellett...).
Mit lehet erre mondani? Semmit.. egy hete még agyon volt dicsérve. Az egész cég rosszul volt, mondván ha Pistit kirúgják, akkor már senki sincs biztonságban (legalább tényleg elismerték a munkáját a kollégák..) Arra is emlékszem, hogy extra szeles nap volt, és én épp kint csiszoltam a székeinket :)

Megmondom őszintén először nagyon beparáztam. Itt vagyok terhesen, itt vagyunk a felújítás közepén és a hitel tömegről ne is beszéljünk, amit fizetünk. Szomorúságom végül hamar elmúlt, és aki olvasta emlékszik, hogy írtam,  ill. próbáltam nézni a jó oldalát a dolognak. Lehet, hogy messzebb kap munkát és a végén még lesz tóparti házunk? :D
Ő is optimista volt, emlékszem, hogy mondta, ő már szeretne nyár elején dolgozni... hát igen...
igaziból rá egy hétre (hogy elküldték) jöttek nálam a gondok, és szigorúan feküdnöm kellett, nem lett volna aki hozza-vigye N-t a bölcsibe.. arról nem beszélve, hogy semmit sem csinálhattam, szóval neki köszönhetően nem esett szét a ház és ette meg a kosz meg a gyereket sem :D).
Jött a nyár, de munka még sehol. Júniusban itt voltak apámék, hallották a történetet és apám említette, hogy megkérdezi a főnökét lenne-e valami, de nem biztos... Azért élveztük a nyarat, rendeztünk partykat, sokat medencéztünk és újítgattunk abból, amink volt. A nyár nekem nagyon nehéz volt a nagy hasam+kánikula kombótól, sokszor lettem rosszul, nem is tudom mit csináltam volna, ha egyedül vagyok Nimróddal egész nyáron...
Mindemellett a nyár végéhez közeledve egyre jobban rettegtünk, hogy utcára kerülünk. Frissen egy kisbabával. Amíg ki nem derült, hogy részt tudunk venni egy adós védelmi programban, bizony rezgett a léc. Hála Istennek ez a része átmenetileg megoldódott...
Eljött a szeptember, munka még sehol. Én itt titkon már reméltem, hogy most már nem is lesz addig, amíg meg nem szülök, mert nagyon nehéz volt az utsó hónapom. Rosszullétek, vérnyomás gondok, kórházban töltött napok, stb. Mit csináltam volna egyedül Nimróddal? Annyira volt erőm szeptember első napjaiban, hogy beszoktattam őt. Utána már ülve is fulladtam. Ekkor tájt felmerült megint, hogy apám megkérdezi a lehetséges üres pozíciót náluk. Küldje el az önéletrajzát, papírjait stb...
Vince megszületett, már október közepe volt, munka még sehol... Elmúlt a november is.
November eleje-közepe felé hívott apám, hogy várják őt egy interjúra náluk. Bement. Nagyon örültek neki, mert náluk nem volt építész végezettségű csak gépész, az ugye pedig nem jó erre a munkára.
Igen-igen, ugyanazt kellene csinálnia, mint eddig. A "cég" épületeit, nyaralóit stb üzemeltetni, ill. ebben részt venni.
Egy hét múlva hétfőn jött a telefon, hogy 99% hogy felveszik őt dolgozni. Szerdán már a HR-es csörgött, hogy menjen be mindenféle papírokkal stb, kellenek az orvosi vizsgálatok stb. Aznap volt egy menő(nek tűnő) cég 2. fordulóján is, ahol szintén nagyon tetszett nekik, és úgy tűnt oda is felveszik.
Orvosi papírokat extra gyorsan sikerült elintézni, és végre, amit álmodni sem mertünk egy ideje, december 1-től férjem dolgozik.
Ott, ahol/ami helyett június óta pedzegettek. Amilyen lassan jött be a dolog, a végére olyan pikk-pakk lezajlott minden.

És hogy a stílusos életnél maradjak, nem is mi lettünk volna, ha nem történik ez: aznap, az első munkanapján, a menő cégtől is felhívták, hogy vele szeretnének dolgozni :D:D:D:D:D:D Több mint 200 beadott pályázat, közel 50 interjú, álmatlan éjszakák stb stb után még mi választhattunk az ajánlatok közül :D Nem azt választotta végül, maradt itt, ahol már kezdett dolgozni szombaton.

Nehéz időszak volt, sok türelmetlenséggel is, de az ilyen nehézségeknek mindig örülök: tanulunk belőle, megbecsülünk minden apró dolgot, ami eddig természetes volt: hogy egészségesek vagyunk, van mit ennünk és van tető felettünk. Ez olyan közhelynek tűnik, de csak addig, amíg nem töltődnek meg igazi értékkel vagyis jelentéssel.
Mondanom sem kell,a hangulata teljesen megváltozott, érzésre 1 centire jár a föld felett és kis nem is tudom hogy mondjam :D a hangja izgatott és na szóval érezni rajta a változást :D kicsit az önbizalma is visszajött. Az interjúk sem voltak haszontalanok neki, mert ő még sosem interjúzott így élesben. Ebből lehet tanulni, tapasztalni, szét nézni, mi hogyan van. Gondolom ő sem bánja :)
Ja és két kollégáról kiderült, hogy egyik pár utcával arrébb, másik a szomszéd településen lakik..
Megint csak "ja", ugyanúgy jár dolgozni, mint eddig. Vonatra felszáll itt és ugyanott kell leszállni mint eddig, csak most a másik irányba kell pár métert gyalogolni. Na ez is muris :D

Nagyon nagyon hálás vagyok nektek, sok sok ismeretlen ismerős, hogy ennyit drukkoltatok nekünk, együtt  éreztetek és próbáltatok lelket önteni belénk, mikor kellett. Na persze a családunknak is köszönjük, meg apámnak, hogy nyitva tartott a szemét :)