Olyan rég ki akartam próbálni házilag a karamella kockát. Az mindegy volt, hogy tejkaramella vagy vajkaramella, csak karamell legyen. Imádjuk.
Miért pont ez a recept? Fogalmam sincs... valahogy rátaláltam valamit keresgélve és megtetszett az egyszerűsége.
Bemásolom ide szóról szóra is a receptet és zárójelbe írom a saját tapasztalatot egyes részeken:
"Egy liter nem tartósított, friss 2,8%-os tejbe 1 kg cukrot rakunk, majd lassú tűzre tesszük főzni. Nem szabad magas lángon, éppen annyira, hogy finoman gyöngyözzön
(a lassút olyan szó szerint kell érteni, hogy kattanásig tekerni a láng állítót vagy 1-esre rakni az elektromost. Én-nem direkt- egy mondjuk 1mm-el arréb tekertem és az első forralásnál ki is futott. Vakarhattuk a karamellát a tűzhelyről).
Néha rákeverünk.
(kb. egy óra elteltével kezd el halovány barna lenni, addig én is csak néztem, hogy hogy lesz ebből karamella?? Plusz ekkortájt a tej tetején kis cukorszigetek lesznek, amelyeket érdemes elkevergetni, hogy felolvadjanak rendesen)
Kb. 3 óra múlva elkezd sűrűsödni, ekkor már többet kell kevergetni, hogy oda ne kapja.
(én előre be is állítottam 3 órát a sütőn-ott van ilyen visszaszámláló-és mintha a fazék is figyelte volna az időt, mert percre pontosan 3 óra alatt elkészült ill. készült el :D. A vége felé néha megindult felfelé, ekkor fakanálal visszakevertem, hogy tudja ki a főnök... hála égnek többet nem futott ki...itt már rendes karamell színről beszélhetünk.) Amikor sűrű lesz (mint a forró puding), levesszük a tűzről (tényleg az lesz), 10 dkg vajat belekeverünk, és kivajazott tepsibe simítjuk. Hidegre rakjuk és másnap szeletekre vágjuk. Sokáig eláll! "
(Lehet, hogy következőnek csak 5dkg vajat rakok bele, de az tuti, hogy nem vajazom ki a tepsit. Ugyanis a teteje jól megszilárdult, de a belseje és a "teste" határeset. Lehet szépen szeletelni, meg csomagolni, de még sem olyan, mint a bolti (állagra)).
A szeletelést a következő képpen ajánlom: inkább egy olyan spatula szerűvel, mit amivel a palacsintát forgatjuk stb finoman meghúzzuk a vonalat, ahol el akarjuk vágni. Ha rögtön belenyomjuk és választunk, a teteje "megrian" el is repedhet és csúnya lesz. Ha megvan a barázda, akkor sem úgy érdemes elvágni, mint a késsel-húzva, hanem a spatula szélességét kihasználva óvatosan belenyomva szeletelni. Ezután lehet a csíkokat kockázni és azokat nagyon óvatosan alájuk nyúlva kiszedni.
"Egy liter nem tartósított, friss 2,8%-os tejbe 1 kg cukrot rakunk, majd lassú tűzre tesszük főzni. Nem szabad magas lángon, éppen annyira, hogy finoman gyöngyözzön
(a lassút olyan szó szerint kell érteni, hogy kattanásig tekerni a láng állítót vagy 1-esre rakni az elektromost. Én-nem direkt- egy mondjuk 1mm-el arréb tekertem és az első forralásnál ki is futott. Vakarhattuk a karamellát a tűzhelyről).
Néha rákeverünk.
(kb. egy óra elteltével kezd el halovány barna lenni, addig én is csak néztem, hogy hogy lesz ebből karamella?? Plusz ekkortájt a tej tetején kis cukorszigetek lesznek, amelyeket érdemes elkevergetni, hogy felolvadjanak rendesen)
Kb. 3 óra múlva elkezd sűrűsödni, ekkor már többet kell kevergetni, hogy oda ne kapja.
(én előre be is állítottam 3 órát a sütőn-ott van ilyen visszaszámláló-és mintha a fazék is figyelte volna az időt, mert percre pontosan 3 óra alatt elkészült ill. készült el :D. A vége felé néha megindult felfelé, ekkor fakanálal visszakevertem, hogy tudja ki a főnök... hála égnek többet nem futott ki...itt már rendes karamell színről beszélhetünk.) Amikor sűrű lesz (mint a forró puding), levesszük a tűzről (tényleg az lesz), 10 dkg vajat belekeverünk, és kivajazott tepsibe simítjuk. Hidegre rakjuk és másnap szeletekre vágjuk. Sokáig eláll! "
(Lehet, hogy következőnek csak 5dkg vajat rakok bele, de az tuti, hogy nem vajazom ki a tepsit. Ugyanis a teteje jól megszilárdult, de a belseje és a "teste" határeset. Lehet szépen szeletelni, meg csomagolni, de még sem olyan, mint a bolti (állagra)).
A szeletelést a következő képpen ajánlom: inkább egy olyan spatula szerűvel, mit amivel a palacsintát forgatjuk stb finoman meghúzzuk a vonalat, ahol el akarjuk vágni. Ha rögtön belenyomjuk és választunk, a teteje "megrian" el is repedhet és csúnya lesz. Ha megvan a barázda, akkor sem úgy érdemes elvágni, mint a késsel-húzva, hanem a spatula szélességét kihasználva óvatosan belenyomva szeletelni. Ezután lehet a csíkokat kockázni és azokat nagyon óvatosan alájuk nyúlva kiszedni.
Az íze világbajnok, ezerszer jobb, mint a boltiak, de vércukor gyilkos is. Egyszerre 3 kis kockánál többet képtelen voltam megenni, pedig bírom az édeset....
A "sokáig eláll"-t én mindenképpen vagy hűtőben vagy elég hideg kamrában képzelem el. Mivel nincs benne tartósítószer, nem kísérleteznék hetekkel azelőtti gyártással :) De olyan gyors és egyszerű, szóval nem kell nagyon rákészülni.
Mivel az állaga puhább, szerintem ilyen átlátszó és/vagy mintás celofán tasakba nem jó rakni. Valami dobozka kell neki, mint amibe én is raktam. Köré valami celofánnal, mert a papír doboz tuti zsíros lesz és átázik tőle.
Én még egy adagot biztosan csinálok, sok pici csomagra lesz szükségem ;)
Kellemes karamellizálódást :D
Elkészítettem. Tegnap délután 2kor kezdtem hozzá, 7 után zártam el a tűzhelyet. Isteni finom, de nekem még csak bőrös a teteje, kanalazni kell, pedig puding állagúra főztem, és kipróbáltam a hideg vizes próbát is (nagyon hideg vízbe egy cseppet a karamellből, ha kis golyót képez, akkor kész). Hátha estig alakulna még, mert olyan jól néznének ki kockára vágva..ráadásul én épp ezt a fajtát szeretem, ami puhább és omlósabb, nem a fogba ragadósat. Tehát az olyat, amilyen a Tied lett.:) De ha véletlenül kanállal kell megenni..hát az sem hiszem, hogy problémát okozna.:D
VálaszTörlés