A Kossuth Kiadó jóvoltából kaptunk egy aranyos kis mesekönyvet, amit bemutatnék nektek.
Így szól az ízelítő a könyvről:
"Kókusz Kokó kalandjai
Kokó, a kis sárkány élete csodálatos és mulatságos kalandok sorozatából áll. Matildával, az apró sünivel az őserdőben ismerkedett meg. Megmentette az életét, és a legjobb barátok lettek, majd számtalan közös kalandot éltek át együtt. Találkoztak Amadeusszal, a tengeri szörnyeteggel, Parázslóval, a gonosz varázslóval és Rubinával, a boszorkánnyal. Vidám kalandjaik során eljutottak a sárkányok távoli, csodálatos szigetére is."
Vélemény gyerek szemmel:
Mikor mondtam Nimródnak milyen könyvet fog hozni a postás bácsi, nagyon izgatott lett, mert a sárkányok mostanság kiemelt figyelmet kapnak nála. Legyen az mese, könyv, lego figura, plüss állat, stb stb.
Úgy láttam, nem volt csalódás mert többször is "elfogyasztotta". Hét kaland szerepel ebben a könyvben, amelyek külön történetek de vannak benne utalások az előző és következő részhez is. Mint minden gyerek, ő is nagyon élvezte a történetekhez tartozó illusztrációt, ami miatt fél mondatonként természetesen meg kellett állni :D (hogy kommentálja). Kérdésemre, hogy melyik rész tetszett neki a legjobban, azt felelte: Nem is tudom. A kalózos. Hiába, Kalóz-mániában is szenved :D
Vélemény szülői szemmel:
Azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy ez "igénytelenség", de nincsenek könyvvel szemben olyan kritériumaim, hogy "ez" vagy "ilyen színű" vagy "ilyen illusztrációjú" stb stb mesekönyvet nem adok a gyerekem kezébe. Ha én választok valamit, akkor vagy konkrétan keresek egy témát vagy történetet, vagy belelapozok és első benyomásra választok.
Aztán mégis rájöttem, hogy mitől szeretek ÉN egy mesekönyvet:
-Nem olyan hatalmas nagy, hogy én sem látok ki mögüle.
-Nincs benne olyan sok oldal, hogy tartásától az ember csuklója görcsbe rándul. Szempont emellett az is, hogy a gyerkőc is tudja egyedül olvasgatni (nézegetni..).
-Nagyon szeretem ha színes, az ilyen skiccelt rajzok és a nagyon nem természetes kinézetű illusztrációk taszítanak (konkrétan most egy mese jutott eszembe, amelyben kocka fejük van az embereknek pl... és nem futurisztikus...)
Kókusz Kokó könyve mind megfelelt a fenti kritériumoknak, gazdagon díszített, van benne egész oldalas rajz is, kellemes a szemnek az élénk színeivel és emészthető a történet.
Egy történet pont egy lefekvés előtti meseolvasásra való hosszúságú.
(nem mellesleg kemény fedeles, ami nem hátrány egy kicsiknek való könyvnél...)
Mi sem bizonyítja jobban, hogy Nimródnak tényleg tetszett a könyv, minthogy a végére érve látta a következő kötet ajánlóját - ahol Kokúsz Kokó Iskolába megy- közölte, hogy azt is szeretné elolvasni :)
Nemsokára itt a gyerek nap, szuper meglepetés a csemetéknek!
*támogatott poszt*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése