Új étkezőasztal és dédi széke

Azt hiszem azóta vágyok új étkezőasztalra, mióta beköltöztünk. Vagy előbb? Mindenesetre miközben erősen vágytam az újra, azt is kitaláltam, hogy igazi fából, deszkás kinézetű legyen. Természetesen férjem is jóváhagyta az ötletet :) Innentől csak az volt a kérdés, hogy hogy készítsük, milyen legyen stb. Mind addig, míg megláttam ezt. Nina volt az utolsó lökés, azóta már csak a remek alkalomra vártunk, hogy bele is vágjuk (szó szerint, haha...)

Ahogy a fent említett bejegyzésben is látjátok, nem kellett más, mint jó pár deszka, két láb (mi ugyanazt használtuk végül, de több variáció felmerült a tervezés alatt), fapác (mi feketét használtunk, ami hígítottam a kívánt szín eléréséig), vizes parkettalakk.
Sőt eredetileg oválisra terveztük, végül maradt az erősen lekerekített sarok, hogy gyerek barát legyen. Férjem kifejezetten sarok-félő :D Na jó, én is :P

Régen kifejezetten nem szerettem a pácot. Nem tudom miért. Azóta használtam az előszoba falon és most is ez volt a legeslegjobb választás. Jól lehet vele játszani és nincs kudarc élmény, megfolyás stb. És nem mellesleg úgy érünk el fa színt, hogy meghagyhatjuk a fa eredeti mintázatát. A végső szín a száradás után jön így viszont hosszadalmas-akár több napos munka a pácolás (kivéve ha kánikulában állunk neki). Én a felfestés után rögtön egy papírral törölgettem-itattam, hogy tuti világos legyen.
A lakkozást sem szabad használni nyers fánál, vizes alapúnál tuti nem. Jól beszívja magát a fa, cserébe nem lesz sárga. Jó sok lakk kell, hogy tényleg olyan felületet kapjunk, ami már nem lesz porózus.

Ez asztal kb 90 cm mély és 120-130 hosszú. Kényelmesen elfér körülötte 6 ember, de akár 10-en is körül tudjuk ülni hála a lábaknak (amik bakok inkább) a kerek sarkoknak. Ha még több ember jön, mint pl karácsonykor, akkor marad az asztal összetolás, mint eddig ;).

Az új asztalunk mellé tudtam tolni végre a déditől kapott széket, amit a padlásról mentettünk meg. Thonett széknek volt beharangozva (amit gondolatban festettem is volna le valamilyen színre), de mivel nem az és gyönyörű az ülőfelülete, egy jó adag lakkal pofoztam fel. Szép fényes lett és maradt eredeti szépségében.

Mikor megláttam a háttámláját rögtön az etetőszékem jutott eszembe. Arra nem emlékszem, hogy én használtam (inkább magasított szék volt?!) de arra igen, hogy húgom használta. Ugyanilyen faragású volt! Sőt a kiságy is. Gyönyörű fa kiságy.... bárcsak meglenne...vagy lett volna...

Aki pedig a falat nem látta, itt megnézheti :)

Alakulunk, mint púpos gyerek a prés alatt :P