A cím biztosan furcsa, de mindenkit megnyugtatok, nem festettünk/tapétáztunk vagy bármi egyéb egy kis bonbonnal, a 'semmi sem vesszen kárba' elven :D
A bonbonok maradtak a konyha keretein belül és a végén evésre lettek ítélve, mint minden más bonbon :D.
Hogy a tárgyra is térjek végre, arról van szó, hogy amikor a fülünkön is süti folyik (karácsony, esküvő, egyéb nagy összeröffenés) és ott a sok bejgli vagy hasonló sütemény, akkor időben gondolva a jövőre, le lehet fagyasztani őket, majd máskor kiengedve megenni. Másik eset, ha csak mondjuk magával a bejglivel van gondunk, de szívesen ennénk egy kis diós bonbont, akkor az az üdvözítő megoldás rá, hogy ahogy van ledaráljuk és bonbont készítünk belőle.
Ez az ötlet nem friss, nem is én találtam ki, biztosan sokaknak ismerős. De mivel én magam is nem rég hallottam róla (szerencsére és pont jókor, karácsony előtt), gondoltam előre és ment a bejgli a fagyóba Meg a kakaós kalács is, de utóbbi még mindig ott van.
Ugyanígy "nyakunkon" maradt egy kis kókusz likőr. A bejgliket csak felaprítottam késsel mielőtt lefagyasztottam, így mikor felengedtem a chopperben lett majdhogynem darált keksz állaga. Egy kis kókusz likőrrel nyakon öntve, hogy összeálljon lett végül bonbon. 10 perces munka volt.
Nos, a bonbon úgy lenne az igazi, ha csokiba mártanám. Megpróbáltam. Ne tudom miért, talán a frontot érezték meg a csokik, de 2 tábla csokit sem bírtam olvadásra kényszeríteni, hiába a vízfürdő és a rengeteg csoki olvasztás a hátam megett. Nem sikerült és pont. Csoki nélkül maradtak, de így is ízlett az illetőnek :D
Ezektől persze nem lehet berúgni, csak egy kis enyhe kókuszlikőrös ízük van, pont kellemes :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése