Házi vaj (köpülés)

-Mit csinálsz Ádi? -kérdeztem sógoromtól, miközben beléptünk az ajtó. Kezében egy nagyobbacska befőttes üveg amit rázott fel-le, mint az őrült. Benne valami felismerhetetlen trutyi.
-Vajat köpülök? -mondta nevetve.
-Hogy mit?-kérdeztük egyszerre férjemmel.
Igen-igen. Anyósom tejszínes ebédje kudarcba fulladt, ugyanis a tejszín már romlott volt. Mit is jelent ez? Nem folyik, hanem olyan túros féélén összeáll, és egy nagy kupacba lehet kinyomni. Ebből már nem lesz hab, de elkeverni sem lehet igazán.
A vaj is tejszínből lesz, úgymond "romlott" tejszínből. Ádám pedig a köpülést úgy oldotta meg, hogy rázta az üvegben, ettől az "ütődéstől" kezdett összeállni vaj állagúvá.
Bár az estebéd után úgy éreztük magunkat mint a vágásra ítélt hízlalt libák, de azért leküldtünk egy friss kenyeret vajjal. Nagyon finom lett!
-Ebbe legalább tudjuk mi van- mondta dédi.
-Hát mama, azért a bolti tejszínek is megkérdőjelezhetőek összetételt vagy minőséget illetően, de kétségtelen, hogy így is házi vaj lett, és nem dobtuk ki a tejszínt.

Na nekem se kellett több, miután kiszúrtam 2 doboz lejárt tejszínt, rögtön töltöttem is bele az üvegbe. Én egy kicsit továbbfejlesztettem a dolgot. Jó egy hétig ráztuk, ott állt a pulton, mindenki rázott rajta egyet, mikor arra járt. Egyszer csak a folyós tejszín puffanó hangja abbamaradt, mintha eltűnt volna az üvegből, de azt történt csak, hogy hirtelen krém lett. Aztán még egy kis rázás és elkészült a vaj. Külön vált egy olyan tejszerű lé és középen a vaj állagú "cucc". Ezt szépen átszűrtem egy tálkába és beraktam a hűtőbe. Kész lett a vaj. ISTENI!
Sikerélményem kapcsán szerintem nemsokára házi tejszínbe invesztálok.  A házi mégis csak házi :P

 Kezdeti állapot

 

 

 

 Amikor kész van

 

 

 Belenyomkodtam egy csészébe, óvatosan megnyomtam a tetejét, hogy kijöjjön oldalt a felesleges "folyadék"

  

Hűtőből kiszedtem-kész a vaj!

Lehet is enni, jó étvágyat!