Hogy kezdődött a párnahuzat élete: idén is úgy döntöttem, engedek az időnek, és megöregszem egy évet. Ha már így alakult, akkor szülinap formájában meg is ünnepeltem, és ha szülinap, akkor ajándék :)
Először is lebeszéltem a svéd barátaimmal, hogy a kedvemért ezen a nyáron csupa Hortenziás-mintás cuccokat hozzanak be az IKEA-ba. Hát nem kedvesek, megtették nekem :).
Így lett, hogy meglepetésként kaptam (tényleg meglepi volt) mindenféle földi jót az IKEA-ból, csupa-csupa Hortenziásat.
Volt köztük egy konyharuha duó. Egyik gyönyörű hófehér, rajta egy virággal, másik fehér alapon sormintás. Annyira sajnáltam volna konyharuhának, gyönyörűek, méghozzá jó erős vászonszerű anyagból vannak.
Mondtam magamnak: csinálok belőlük párnahuzatot. Íme
Lássuk hátulról:
Szóval ennek (az általam) bujtatósnak nevezett párnahuzatnak az a lényege, hogy az eleje hosszabb, visszahajlik, a hátulja pont akkora mint a párna maga, és alá megy ennek az elejének. Két oldalt kell csak összevarrni és egy szűkebb nyíláson belepréselni a párnát. Egyébként ezt a megoldást az ikeás párnahuzatokról ismerem én, mert többször alkalmazzák. Biztos ott is volt egy-két lusta tervező :D
És hát annyira lusta voltam, hogy a fehér konyharuhának még az akasztóját is meghagytam, ezt felhasználva arra, hogy valahogy mégis "begomboljam" a huzatot, mivel oldalt nem varrtam össze a ráhajtókánál. Húha, lehet kicsi bonyolultan mondtam :D
itt a konyharuha akasztója |
Egy kis fonálkával összekötöm |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése