Üveg, kötél, fa és csíkok...

Az új nyári hangulatról van szó nálunk :)

Valahogy különös imádatom van a vitorlás hajók, és világítótornyok felé. Olyan szépek! Szeretem a "marine" és "navy" cuccokat is, főleg nyáron!

Mindig kicsit előrébb jár az agyam, és tavasszal gondoltam már arra, hogy mit is tudnék elképzelni nyári díszítésnek, és pl azt tudtam már, hogy szeretnék kirakni egy vitorlás hajót. Ebből rengeteg félét lehet venni különböző boltokban, óriásit, kicsikét, drágát, megfizethetőbbet, nagyon giccseset, szépet stb, de nem jött össze, hogy megtaláljam az igazit. Arra gondoltam megcsinálom én, a talpa lehetne egy ilyen szelet fa, mintha a fa törzséből vágnék le, a vitorlát tartja 2 db ágacska és a vitorlát megvarrom én.

tadaaam :)

Végül olyan talp fát nem találtam, de egyik délután hazafelé a munkából gusztusos kis faágakra lettem figyelmes (ha lát is az ember nem csak néz, ugye :-D), különös formájúakra, és rögtön landoltak is a kis vászonszatyromba. Amint  látszik a képen is, ilyen kis görbe alakja van, ami szuperül megáll, és már láttam is lelki szemeim előtt, hogy fogja megtartani a felső részt.

Lyukat fúrtam Lilik Úr egyik szuper éles bicska és szerszámkészletének fúróalkalmatosságával. A fa darabkának a végét finoman nyesegettem, mintha ceruzát hegyeznénk késsel, és próbálgattam neki a kis helyét. 

Mikor már megállt magától, belenyomtam egy adag fa ragasztót és a fa darabkát is, és hagytam kötni.

A vitorla "vászonját", nos, csak úgy kézzel beöltögettem. Varrógéppel volt tervemben, de már aludt bent elsőszülöttem, mikor eszembe jutott, hogy bent hagytam a kisszobában. Miközben varrogattam rájöttem jobb is így, mert néha jobban néz ki az ilyen egyszerű tákolmány, amikor direkt nem tökéletes. Nekem tetszik.

Bár kép nincs róla, egy másik fa darabkát itt-ott hozzáöltöttem vízszintesen a vitorlához, és mint egy keresztet, hozzáöltöttem a függőlegesen álló fa darabhoz.

Olyan egyszerű nem? Semmi flanc, csak beletekergettem a vastag kötelet ebbe a szép formájú üvegbe. A kötelet egyébként OBI-ban vettük, ott kell mindenkinek magának levágni méretre és 200.- körül volt métere. Két méternyi kötelecske tekereg benne.

Megint üveg, megint kötél. Régi, régi kólás üveg, azt hiszem kettővel ezelőtti szériából.

Elárulok egy titkot, ezt is faragasztóval ragasztottam fel. Még lánykoromban tettem szert eme tapasztalatra, hogy a Palma fa ragasztó MINDENT képes megragasztani bivaly erősen, és bár míg rárakjuk a ragasztót fehér színű, de utána olyan láthatatlan lesz mire megszárad, hogy észre sem veszi az ember lánya.

Így lesznek ők a nyár hangulatai együtt. Most a szekrényen, de nemsokára a tégla kályhánkon ;-)