Konyha I.

Végre, valami házzal és átalakítással is kapcsolatos bejegyzés is, mi? Még mindig csak tervek, és még egy ideig fogjátok a dillemáinkat olvasgatni. De milyen jó lesz majd utána visszanézni meg összehasonlítani, végül mi sült ki belőle. A másik, ami miatt rengeteg a variáció, hogy időt akarok hagyni magunknak. Nem 2 évre költözünk ide, hanem min 25-re. Nagyon jónak tartom, hogy úgy vágunk bele ilyen nagy projektbe, hogy 4 évet leéltünk egy lakásban ebből 2.5-t gyerekkel. Rengeteget változtak az igények, megláttuk mi nekünk a kényelmes, a szép, a PRAKTIKUS, és utóbbi főleg a gyerek miatt. Mert szeretem a dizájnosat, a színeket, az anyagokat, szeretek díszíteni stb, de olyan bútort/anyagot/felületet/kiegészítőt/stb  nem fogunk használni, ami miatt állandóan retteghetek, hogy életveszélyes (itt most a nagyon végletes dolgokról beszélek, mint üveg korlát, üvegfal, nagyon hegyes izék, díszítésnek páncélos katona a folyosóra kezébe egy nagy bárdal...) és nem akarok a gyerekek seggében lenni állandóan, hogy "ne nyúlj oda, ne futkossál, ne érj hozzá-és társai", mert néhány éven belül garantáltan megutálnak.

  A konyha az egyik legfontosabb helye a háznak-nekem. Sokat főzök (nem csak egyszerre, de gyakoriság szerint is), szinte minden hónapban van nálunk vendégeskedés, közös készítős dolgainkat is ott visszük véghez. A konyhám ezért legyen nagy amennyire lehet, rengeteg pakolóhellyel. Eddigi házainkba (amiket majdnem megvettünk),mindig megálmodtam a konyhát, de most kivártam a biztosat. Nagyjából volt elképzelésem.

Háztól, konyha nagyságtól függetlenül viszont már egy ideje vannak elveim vagy elképzeléseim, mit szeretnék, vagy mit nem szeretnék:
-alsó szekrények helyett, jó nagy fiókokat. Ezen belül valami fedőtartót külön, mert minden alkalommal agyvérzést kapok, hogy nem lehet normálisan bepakolni a fedőktől és hogy állandóan keresnem kell a fedőket. Egyébként is jó sok rakodó térre lesz szükségem, de mindezt úgy szeretném megoldani, hogy ne tűnjön zsúfoltnak és raktárnak a konyha.
-mosogató kerámia vagy gránit. Ezeket sokkal könnyebb tisztán tartani tapasztalataim szerint. Ezen kívül csakis egytálcás, nem kéttálcás, de nem is egy-tálcás és csöpögtetős. Az az illúzióm van, hogy így rögtön el is rakjuk azokat az edényeket, amelyeket nem mosogatógéppel mostunk el. És különben is kevesebb helyet foglal a pultból.
szemetes: min két féle a mosogató alatt az egyéb szemétnek, és a kaja maradékos-hámozós stb szemétnek, mert az megy a komposztba. A papírt elégetjük a kazánban, a műanyagot, üveget, fémet is külön gyűjtjük, úgyhogy lehet, hogy lesz 4 kicsi, max sűrűbben kell üríteni.
felső szekrények: semmiképp sem szeretnék nyitott polcokat, mert nagyon porosodik
hűtő: két szárnyú és nem fehér. Majd nemsokára írok egy bejegyzést, milyen lefagyaszhatós dolgokat szoktam gyártani (és sűrűn teszem a rohanós napokra gondolva), ezért kell a sok fagyasztó tér. Mindenképpen A+-s de már láttunk A++-sat is! Gondolkoztam azon, hogy egyszárnyú és egy fagyasztó szekrényke a kamrában vagy a külön kis házban, de nem jó. Nem fogok kijárni rá, ill minden alkalommal anyázok, hogy nem kéznél van rögtön a kaja.
száraz ételnek: most nagyon mély és magas kamra szekrényünk van, de alacsony termetemnek és ezáltal rövidebb kezeimnek köszönhetően nehezen nyúlok be a mélyére. Pár helyen láttam, többek között ikeában is a kamra fiókot, ugyanúgy mély, de oldalról látszódik a tartalma, ezáltal két oldalról szépen átlátható (és nem járok úgy, hogy megveszem a 6.csomag mazsolát mondjuk, mert az első öt elbújt). A mosókonyha-kamra helyiségben majd a polcon lesz helye a krumplinak, hagymának, liszt utánpótlásnak stb, a befőtteimet és lekvárjaimnak és egyéb befőzéseimnek szerintem meg a kisházban szorítok helyet (mert minden évben főzök be lekvárt, stb..)
főzőlap: csakis gázos, megutáltam az elektromost. A másik fontos dolog ezzel kapcsolatban (és ez meg is nehezíti a dolgokat elhelyezésileg), hogy úgy helyezkedjen el, ne legyen minden és mindenki a hátam megett, amikor főzök. Szóval ne úgy fal mellett, rá akarok látni a nappalira, a játszószobára, úgy a tár nagy részére, lehessen mellett mással nyugodtan beszélgetni, tudjak normálisan kommunikálni a gyerekeimmel miközben mondjuk leckét írnak vagy csak rajzolnak vagy akármit csinálnak,  miközben főzök.
mikró: semmiképp sem kell! helyette rászánok picit többet a sütőre, de az olyan lesz, amiben van melegítő funkció és nem mikrohullámal. Illetve marad a hagyományos,edénybe, gázon megmelegítés :) Attól függ mennyi időm van éppen :)

Nem utolsó szempont az a szabály, hogy milyen sorrendben helyezzük el a részleteket, funkciójukat tekintve. Mikor a lakber suliban tanultuk ezt a sorrendet, csak legyintettem magamban ( á ez hülyeség, úgy rakom ahogy akarom-tetszik-különben is. Persze rá fél évre amikor férjhez mentem és beköltöztünk az első kis lakásunkba és elkezdtem használni önálló konyhámat, rájöttem, mégiscsak hasznos a sorrend. Hála égnek kész konyhát kaptunk ill csak a színt és burkolatot kellett kiválasztani, járt konyha gépestül mindenestül a lakáshoz.

Szeretnék egy nagyobb pult felületet, valahol a központibb részen, ahol lehet körbe ülni is, nem enni, hanem amíg én ott tevékenykedek, lehessen ott más is. Ez lenne a klasszikus konyhasziget, de majd meglátom mi valósul meg belőle.
Addig is néhány konyhás kép, a több ezerből, amiket már akkor gyűjtöttem mikor még híre sem hamva sem volt a ház-projektnek.

fotók: google, mindenféle kulcsszavakat beírva

Addig jár a korsó a kútra...

...nálunk nem fog eltörni, mert műanyagból van a cső, és különben is lent lesz egy aknában :)
Egy hete hétfőn történt meg a csoda, végre lett fúrt kutunk. Vegyes izgalommal vártam a napot:
1. ne essen, mivel pont az eső miatt hiúsult meg már előző hét pénteken
2. legyen víz, mivel 50-50% esélye volt sajnos azon a területen, hogy van-e
3. ha van is víz, ne 20 méternél vagy hasonló mélységben legyen az a víz, ami kell nekünk, mert rohadt sokat fogunk érte fizetni.
Kicsit nagyok az elvárásaim mi? :)
Végül 11.5 méternél lelte meg kútfúrónk a vizet,a kavicsos rétegben. De hogyan?
Először is reggel 8-este 9ig tartott a dolog. Na jó csak reggel fél 9től. Szegény emberek készen voltak a sok fizikai munkától, mert nagyon vastag volt az agyag réteg s öklömnyi kavicsokat kellett kihalászni, és ez baromira lelassította a folyamatot. Másodszor pedig én próbáltam Nimródot valahogy szórakoztatni, mert apjuk fát vágott. Hála égnek, hogy pont jó volt az idő, se nem hideg, se nem kánikula. Bicikliztünk, kutyákat és macskákat vizslattunk más házaknál, rohangáltunk, labdáztunk,zümiket (méhecskék, aktuális kedvenc) kerestünk, és pici köveket gyűjtöttünk. Néztük apát tátott szájjal, amint láncfűrésszel a kezében alkot. A következő szavak hangzottak el kicsi fiam szájából, mint "Azta" és "Nézd", és kis széken kellett ülnünk mindeközben :)
Volt azért néhány lihegős percem, mondjuk mikor már nem bírtam és megkértem apjukot, adja oda a szuperphonját neki, hadd játsszon kicsit (és üljön a seggén).
Kattintgattam néhányat, pici részletek, amelyek összeállva teszik csodálatossá a MI kertünket.

érik a szőlő, hajlik a vessző...

barack is lesz dögivel

zümi

hull a szilva a fáról... (szó szerint)

Almánk is lesz annyi, de arról nem fotóztam.
Aztán "jött" még egy nem várt izgalom, hogy hiába folyik a víz, bármikor elállhat. Folyatni kellett ezerrel, jó iszapos volt először, aztán szépen kitisztult...

Úgy tűnik lesz vizünk. Remélem két év múlva is dicsekedhetek a fúrt kúttal (tessék ide vizet  küldeni :D)

látjátok a tököt meg a borsót? szép nagy már :)

Egy kedvezmény az Otthon Édes (öko)Otthon olvasóinak. Aki rám hivatkozik kútfúrás rendelésénél, kedvezményt kap!(blog címe vagy Lilikné Bartos Fanni)
http://kutfuras.hupont.hu/

"Apa! Kezdőőőőőőődik!"

(apa=Férj)
Igen. Elkezdődött. Annyi idő után, sok sok álmodozás, reménykedés, idegeskedés, könnyek után, végre elkezdhetjük a MI saját bejáratú (szó szerint) házunk alakítását. Saját kerttel.

Kb fél évvel ezelőtt döntöttünk, hogy konkrétan elkezdünk gondolkozni és tenni is ezért a saját kis kuckóért. Először is kijelöltünk egy várost. Akkor az volt a feltételem, ha nem BP valami kül-része, akkor HÉV vonalon, de semmiképp sem a ráckevei HÉV vonala...Tehát marad a szentendrei és a gödöllői. Nézegettünk Budakalászon, de nem igazán tetszett. Én, mint egy társas nő, babázás idején sem ültem otthon, annyit mászkáltunk Nimróddal. Babakocsi cipelés volt ezerrel a BKV-n (meg is sínylette a derekam), elmentem én vele a világ végére is. Budakalásszal pedig az a problémám, hogy megy egy főút a városon végig, két oldalt csücsülnek a házak is ennyi. Semmi élettel teli városrész, nagy sétálóutcák, vagy hasonlók.
Szentendre <3 Oh. Nézzünk telkeket, mert passzív házat akarunk építeni! Volt már tervünk, minden! Szentendrén nem találtunk olyan telket, amely elsősorban a pénztárcánknak megfelelt volna. Foggal körömmel ragaszkodtam Szentendréhez. Aztán egyszer csak jött a gondolat bennünk, lehet, hogy egy házat kéne inkább felújítani. Mégiscsak egy építészmérnök-lakberendező duóról van szó, ennyi előnyünk van, használjuk ki!
Van egy műsor a Spektrum Home (volt Deco tv) csatornán, aminek az a címe hogy: Hidden potential. Magyarul úgy fordították le, hogy Új otthon 3D-ben, ami találó, de az eredeti cím többet elmond. Rejtett potenciák, rejtett szépségek. Tehát a tervező átlát a "romokon" meglátja a lehetőségeket.
Először is az volt a koncepciónk, hogy legyen két szintes, én ragaszkodtam a min 600nm telekhez, legyen régebbi, amit mindenképp fel kell újítani. Férjem értvén a dolgokhoz a tetőt vizslatta és általában a ház szerkezetét és stabilitását, mert ilyenekre nem akartunk költeni, hogy tető meg társai. Nem jó nekünk az olyan ház amit éppen akkor újítottak fel, mert első dolgunk az, hogy szemétben landol a vadi új ablak, mivel ha már passzív házban gondolkodtunk, ezen a vonalon haladunk tovább (magyarul: nagyon nem adjuk alább ezzel kapcsolatos igényeinket).

Szóval bejártuk tolnátbaranyát, Szentendrét már úgy ismertem mint a tenyeremet, utcákat tudtam névileg, és egyáltalán nem is volt olyan része, ahol ne jártunk volna. Ráment jó 3 hónapunk, minden szombaton és vasárnap, több liternyi üzemanyag, feleslegesen. Na jó még sem, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk és egy ház kedvéért, amibe nagyon beleszerelmesedtünk mindketten, nagy igényeink is feladtuk volna. Csak hogy a miénk legyen. Szóval ezután már könnyebb volt a keresgélés, mert jöhettek az alacsonyabb árkategóriájú házikók (négyzetméterben kevesebb).
Jártunk Budakalászon, Pomázon, egész Szentendrén, szerencsét próbáltunk Békásmegyeren és a 15. kerületben is. Bejártuk Gödöllőt. Gödöllő szuper ahogy van, nagyon jó áron mesés házak vannak hatalmas kerttel, csak éppen 50 perc míg beér a HÉV az Örsre. Ha helyben találtam volna munkát, tuti odaköltözünk. Minden van helyben (még egyetem is, de ugye mire a gyerek egyetemista lesz, mindegy hol lakunk...) van élet, meg volt a hangulata, de hát a távolság...
Közben átváltottunk az inkább egy szintes házakra, ill én váltottam át, mert Férj eredendően is ezt akarta. Útközben kialakult, milyen típúsú házakat keresünk, így egy idő után már hirdetés kép alapján ezt is tudtuk szűrni. Régi kockaházak a 60-as, 70-es évekből. Mennyi kincs a padláson, mindegyiknek a hangulata, valahogy olyan más, nem tudom elmondani. Az izgalom, mi vár bent, hogy alakítanám át, milyen az udvar, és ezeknek a házaknak a tulajdonosai még tudták mitől döglik a légy. Szép kert, de min 1 gyümölcsfa, rendezett ház ( a kosz és az idő vasfoga nem számít). Komolyan sajnálom, hogy nem járunk több ház-nézőbe.
Így jutottunk el végül ide... jó sok házat néztünk, és ez volt az első,amit ebben a kerületben megnéztünk, és rögtön tudtuk "ezaz".
Pár ingatlanossal volt alkalmam úgy beszélgetni is (hjaj van még olyan ingatlaniroda akikkel nem néztünk meg valamit??Szerintem mindegyik céggel volt dolgunk). Amikor kérdezték, mégis mit keresünk, mert a paraméterek alapján, amit felállítottunk bizony volt 5-6 rögtön, de többnyire húztuk a szánkat. Elmondtam nekik, hogy kell az a plusz, a plusz érzés, hogy igen jók a négyzetméterek, statikailag rendben van, környék is jó, jó közlekedés, ára is ok, és igen, itt tudom elképzelni azt, hogy felneveljük a gyerekeinket és azt, amit méltón nevezhetnek szülői háznak. Amikor egymásra nézünk, és nem kell a másikat győzködni, mert nincs olyan dolog, ami nem tetszene, pontosabban ami kizárhatná hogy "ezt" válasszuk.  Azért mégiscsak min 25 évre rendezkedünk be, de személy szerint én nem is akarok már máshova menni. Egy tóparti ház jöhet csak szóba ezután :D.

rejtett szépségek

Lesz még munka vele, és itt nem is csak a fizikai részére gondolok. Már eddig sokszor átment a kapcsolatunk a rostán, két ember, két vélemény, idegeskedések, rengeteg vitatkozás és veszekedés. Haraggal sosem fekszünk le (egyébként sem), de azért egyre jobban rázódunk bele a dolgokba, hisz hogy lehet úgy örülni valaminek, ha minden nap veszekedés van miatt. Sehogy. Igen fáradtak vagyunk, vannak lassító tényezők (nem csak a pénz, hanem a csodálatos ügyintézői rendszer drága kis hazánkban) is, de ezt vállaltuk, saját kézzel alkotni. Szeretnék majd úgy visszatekinteni erre az időszakra, hogy "emlékszel még, amikor....és de jó volt hogy, " és nem úgy hogy "de jó, hogy túl vagyunk rajta".

csöngess be hozzám jó barát, csak ne álmos hajnalon...

Nagy vonalakban a koncepciónk a következő: amit lehet megmenteni, új köntöst adni neki, és újrahasználni. Idén nem futja extra szigetelésre, jövőre talán, de ezzel és a szuper szigetelt ablakokkal a fűtést lecsökkenteni a legminimálisabbra (penész nélkül persze). A fűtést, meleg víz előállítás takarékos úton való megoldása (részletek később). Az intimszféra (hálószoba és fürdő) és a közösségi helyek mint nappali és konyha-étkezőt elválasztjuk, tehát semmiképp sem nyílik nappaliból hálószoba.
Most nem esünk olyan hibába, mint a "mindentakarokmoströgtön" koncepció, mert sem energiában sem pénzben nem fogjuk bírni,és az csak feszültséghez vezet. Szóval nem dőlök  a kardomba, ha két hónappal később lesz szekrény ajtó, azért nem veszünk olcsó valamit, csakhogy legyen, mert úgy sem tetszene. Az alapokat megadjuk a ház arculatát tekintve, és engedünk az időnek, hogy kiforrjon egy szokás, hova-milyen kiegészítőket  akarunk (díszítésre gondolok). És ami sokatoknak biztos furi, és majd úgyis részletezem az erre vonatkozó bejegyzésemben, de én a hálószobákra (és főleg a mi hálószobánkra gondolok Lilik Úrral) sajnálom az értékes négyzetmétereket, mert tényleg csak aludni fogunk ott. Se tv  se könyvespolc, vagy bármi olyan nem lesz, hogy oda kelljen menni. A kölköknek speckó megoldást találtam ki, nekik azért leszs aját kis kuckójuk, amibe nem csak egy ágy fér el, mert ugye vannak azok az életkori időszakok, amikor mindig egyedül akarnak lenni és van nekik ilyen-olyan igényük :)
És ami a legfontosabb talán, környezetre és egészségre nem káros anyagokat próbálunk felhasználni. Értem ez alatt a burkolatokat, festékeket!, stb, stb, stb.
Hát én is kíváncsian várom, mi sül ki az egészből, szóval munkára fel :)

Nejlonzacskó nélkül

Júli 3-án volt a nejlonzacskó-mentes világnap. Szó ami szó, kicsit megkésve, de azért elmesélem mi mit használunk nejlonzacsik helyett.
Mindig is utáltam ezeket a műanyag borzadályokat, még zöld-mentes életünkben is. Felgyűlnek, nehéz tárolni, és és és és.... persze van itthon, mert akad, pl ezekbe gyűjtöm a szelektívet és ha nem lesz trutyis, akkor hazahozom és a következő adagot is belerakom.
Mi vásárolni autóval szoktunk, de azért mindig van nálam egy ilyen összehajtható kis táskába rakható tescos "zöld" szatyor.
A csomagtartóban laposra összecsukható műanyag ládák vannak, szám szerint kettő. Így amikor kitoljuk a bevásárló kocsit a tartalmával együtt, ezekbe pakolunk, és ezt visszük be a házba. Ha nincs túl megpakolva, tehát nem púpos, akkor volt, hogy két kosár egymáson elfért. Ha bírta erővel a Férj :)

De ugye nem sokan járnak autóval vásárolni, vagy nem járnak sokan autóval vásárolni, vagy nem csak vásárlásra kell a szatyor, így íme néhány "hordozó", ami nálunk lelhető.
Vászonszatyrok. Sima, mintás, reklámos, akármilyen! Kismillió, valamilyen reklámmal-márkajelzéssel ellátott vászonszatyraink vannak. Ebben visszük a mindennapi kis mocóinkat munkahelyre mint kaja, iratok, stb.

Pár éve vettem egy készletet méteráru boltban. Mindenféle színű vászonszatyor, mindenféle választható hímzés-mintákkal. Mindent adtak hozzá, csak a hímző tudást nem. Szerencsére az volt, s lelkesedés is bőven, mert nem készült el egyhamar...

 

 

Viszont annak, akinek se ideje, kedve, kézügyessége a hímzéshez, sem szabad elcsüggedni. Gimnazista koromban készítettem egy sk vászonszatyrot. Kék festékkel festettem be és tűztem rá egy fehér-kék mintás virágot. De ha még festeni sem akar az illető, egyszerűen csak tűzzön rá egy vagy néhány impozáns virágot. Vagy kitűzőt. Ezt meg lehet csinálni nagyon könnyen saját kezűleg, de csak a Meskán rengeteg féle kitűző közül válogathatunk! 

Van még egy ilyen bevásárló táska félém, amikor kifejezetten bevásárolni megyek, mondjuk piacra. Nagymamikámtól kaptam az idei szülinapomra és nagy meglepetés volt! Csinos, nagy, és nem nejlonzacskó :)

Kályhamustra

Vagy kandallómustrának is hívhatnám. Úgy szeretnék egy kályhát vagy kandallót. Olyan hangulatos, és őszínte leszek, ebbe a házba csakis dekoratív céllal szolgálna, kell nekem egy kandalló párkány, ahova felrakhatom az aktuális évszakos díszítésemet  (gyerekes kicsit mi? :-D) Sok féle házakat nézegettünk az elmúlt fél év során, és ahol eleve nem volt vegyestüzelésű kazán, hanem konvektor, ott nem lett volna kérdés, hogy lenne egy nagy kandallónk, ami simán befűtené az egész házat, és alig kell a gázzal működő fűtést alkalmazni. Így is olcsóbb kandallót megépíttetni mint egy teljes fűtési rendszert kicserélni.
Na de térjünk vissza erre a házra, a mi kis kuckónkra.
A klasszikus kandallóval az a problémám nekem személy szerint, hogy nagyon nagy hely kell hozzá. Eleve oylan szóba sem jöhetne, amely nyitott, állandóan attól rettegnék, épp mit dobálnának bele a gyerekek.
A kandallóhoz kell venni egy "betétet" (nem jut eszembe a neve), amelyben ég a tűz. Ehhez jön még hozzá a mindenféle egyéb, külső burkolat, váz, kutyafüle..

Azt tudom, hogy csak a betét kerül 200ezer környékébe, nagyon nem jártam utána csak úgy felületesen.
Így felmerült a cserép vagy téglakályha gondolata. Házkereséseink alkalmával sok olyan házban jártunk ahol volt ilyen, és akkor nagyon tetszett nekünk: sokáig tartja a melegét, olyan szép természetes, nem éget meg ha hozzáér valaki, egyszerűen szuper. Én kis naív azt gondoltam, sokkal olcsóbb egy ilyet megcsinálni mint egy kandallót. Nem így van.

mondjuk kevésbé csicsásat

Kijött az emberke felmérte a terepet és elmondta mennyi az annyi. Hát egy ilyen téglakályha is kerül 200ezerbe vagy többe és ugyanúgy sok helyet foglal ( a mi beosztott négyzetmétereinkhez képest sok).

 

Hmmmm... Akkor rákérdeztem, hogy ilyen kis egyszerű fekete kályha lenne a megoldás? Az már 50ezernél kezdődik és jók. Mondta igen,méghozzá mi is be tudjuk szerelni. Akkor feltettem a varázs kérdést. Lehet rakni ilyen kályha fölé polcot? Vagy bármit? (Ekkor elmeséltem a gyerekes igényemet a díszítéssel kapcsolatban). Nagyon rázta a fejét.

Egyébként is tartok tőle egy picikét, mert biztos nagyon meg fogja égetni vele az összes gyerekem legalább egyszer. Kályhás emberünk és Lilik Úr is azt állítja, elég egyszer, soha többet nem fognak odamenni. Na de nem hiszem, hogy egy 4kézlábas felfedező baba (itt majd a másodikra, harmadikra...gondolok) megérti elsőre.

Úgyhogy most agyalok. Vegyestüzelésű kazánunk van, fűtés megoldva gazdaságosan. Hangulathoz olyan jó lenne.... Választanom kell (mert ez nekem fontos csak, férjemnek mindegy), hogy kályha hangulatot akarok, vagy évszak hangulatot (annak helyet).

Van már egy ötletem, mit fogok tenni, legkésőbb akkor kialakul, mire beköltözünk :)

Mosószer házilag

Már meséltem a szájvizes-fogkrémes bejegyzésemben, milyen változást eszközöltünk a kozmetikumok stb használatában (is). Egy idő után arra jutottam, valamit ki kellene találni a mosásra is. Rengeteget mosok, egyrészt már kicsi nekünk a mosógép, így sokszor pici adagokat tudok kimosni, másrészt meg. Na mindegy :) Azt hisem a mosómedvék lassan visszaadják a diplomájukat :D.
Amíg nem volt fix alternatívám, csak mosószódát használtam. 3evőkanálnyi vízben feloldva az adagolóba, 3evőkanyálni vízben feloldva be a ruhák közé is. Egyrészt előtte már elkezdtem kutatni, hogyan lehetne kézmosónak folyékony szappant csinálni házilag. A mosószernél is ugyanez a recept, csak más fajta szappanból.
( a receptet interneten talált receptekből és más tapasztalataiból ollóztam össze).
Az alap adag, hogy 200gr-nyi szappanhoz, kb 15x-20x-es víz kell. Ennek persze a többszöröse igaz, minnél többször 200gr-nyi szappant használunk fel.

 Nagy munkával és bivaly erővel lereszeljük a szappant. Víznek nem ajánlom a csapvizet, mivel az nem teljesen tiszta, lehetnek benne bacik, megposhad. Vagy ásványvíz, vagy desztillált víz, vagy amit mi használunk-és épp ez volt kéznél: víztisztítókancsóból készült víz. Közepes fokozaton a szappanreszeléket a vízzel együtt felrakjuk melegedni, néha megkevergetve. Fontos, hogy melegedjen, ne forrjon hirtelen, mert akkor a víz is eltűnik, netalántán odaég, és a célunk csak az, hogy a reszelékek felolvadjanak.

Nekem ez a két 6 literes edényem van, ezekbe fejenként raktam 200gr-nyi szappant plusz egyenként 4 liter vizet. Ebből több mint 10 liternyi mosószerem lett. Attól függ ki mennyit most, de max fél évig áll el romlás nélkül. Egy kanálnyi ezüst kolloiddal lehet biztosítani a romlás mentességet ha valaki látja a félév leteltének közeledtével, hogy nem fog elfogyni stb. (én ebből a felét anyósomnak készítettem).
Mikor felolvadt csak simán hagyni kell kihűlni. Egy éjszaka alatt éri el kb a majdnem végleges állagot. Meg fog állni benne a kanál, de ne ijedjen meg senki! Kézi botmixerrel vagy kézi habverővel fel kell verni, finom félig folyékony félig selymes krém állaga lesz. Folyni  fog, de szólok előre, trutyizós az üvegbe töltés, inkább mosogató felett! Minden alkalommal használat előtt kicsit fel kell rázni. Ahhoz képest, amennyi folyékony mosószert használtatok eddig, kevesebbet kell ebből belerakni, mert sűrűbb sokkal.

Nem mondtam még el, milyen szappanból készítem. Sokan kérdezték már: és ez jól mos? Az első válaszom, sima mezei mosószappanból. Én spec a Caola márkájúból készítem, mert annak van egy enyhe finom, természetes citromos illata. Nemrég viszont találtam mosóillatot, ami természetes összetevőkből áll (www.okokucko.hu), majd nemsokára ki is fogom próbálni.
Hogy használ-e? Én, mikor még a bolti mosószereket használtam, mindig előmostam a nagy koszos ruhákat mosószappannal (Mosószappan forever!) Nincs olyan mosószer (pedig jó párat kipróbáltam) amely kivette volna  kaki, csoki, vér foltokat, fehérre vagy legalábbis tisztára mosta volna a zoknikat, amikor azok jóó koszosak voltak, és a játszóterezés nyomait még nem is mondtam. Mindegyiket elő kellett sikálnom, beáztatnom stb, mert különben haloványabb foltal ugyan, de nem tisztán vettem ki a mosógépből. A helyzet most is ez, ugyanúgy elő kell sikálnom, beáztatnom stb az olyan darabokat. Akkor miért éri meg mégis szenvedni, ha csak plusz munka az előállítása? Az első fontos érvem, hogy max egy óra alatt 600ft-ból (plusz a víz) állítok elő 10 liter mosószert. Jó a bőrnek. Védi a környezetet. De főleg a pénztárcám kényeztetése miatt :)
Öblítőt sem használok, helyette egy kis 20%-os ecetet. Nem, egyáltalán nincs ecet szaga a ruháknak. SOKADIK mosás után már azt is állíthatom, hogy tényleg élénkíti a ruhák színét (mert azért én mindenhez szkeptikusan állok ám...). Sőt, lágyító hatása is van, ami a mi extra kemény vizünk mellé nagyon jó hír!
A fehér ruhákhoz oxigénes fehérítő port használok. Ezt csakis akkor kell berakni a ruhák közép vízben feloldva, amikor el is kezdjük a mosást, mert a meleg hatására szabadulnak fel az oxigénkék, és azok segítenek fehéríteni a ruhákat.
Szóval az én szemembe az intelligens mosószerek vagy üljenek vissza az iskolapadba okosodni, vagy ők is adják vissza a diplomájukat :)

Torta a FŐNÖKNEK

Mielőtt eljöttünk a 3 hetes szabira (a  művészi és színházi világban ilyenkor van év vége, a táncosok, színeszek stb kieresztik a gőzt, kicsit ellazulnak az egész évi nagy hajtás miatt. Mi is ez a 3 hét a többi 49-hez képest...) felköszöntöttük a főnököt. 14-én lesz a szülestésnapja, de ugye akkor nem leszünk.
Nem sok ft-t tudtunk rászánni a tortára, miegymásra, így valami praktikus, olcsó de nagyszerű tortát kellett kieszelnem. Túrótortára gondoltam, a legegyszerűbb verziómra, amely abból áll, hogy felverek 2dl habtejszínt, összekeverem zselatinnal, majd óvatosan a túróval, és rákanalazom babapiskótával kirakott tálba. Tetejére francia drazsé. Általában a piskótát én sütöm,de most ugye kevés volt az idő. Igen ám, de este 10-kor kiderült, hogy szar a habtejszín, szép túrósba ment át, véletlenül sem hab lett belőle. Mit volt tenni, elküldtem Lilik Urat gyorsan az éjjeli tescoba, hozzon izibe 2 nagy doboz joghurtot és 2 tasak zselatin port. Közben én elaltattam a gyerkőcöt...
Túrótorta helyett tehát lett joghurt torta. Gyors. Olcsó. Egyszerű. Finom-és relatíve egészséges is, ha olyan joghurtból csináljuk. Ez a recept férjecském egyik nagynénjének specialitása, ő hozott ilyet, ill. ilyenből készült édességet először pár éve, azóta nincs olyan családi összeröffenés, ahol ne lenne joghurt torta.

A recept: 1 nagy doboz (4-5-dl-s?) joghurtot felrakok egy lábosban nagyon alacsony fokozatra melegedni. Beleszórom az egy tasak H.R. féle zselatin port (és nagynéni szerint csakis ezt a fajtát, a többi nem "köti" meg a joghurtot, és szétesik/folyik), keverem-kavarom, míg meleg nem lesz. Forralni nem szabad! Mikor már meleg, de nem forr, leveszem a tűzről és beleöntöm a nagy adagnyi joghurthoz a 2dl habtejszínt. Elkeverem, és lehet önteni a kívánt formába.

A formát előtte hideg vízzel ki kell öblíteni, hogy könnyen kijöjjön. Én ezt a tortát egy epres és egy barackos joghurtból készítettem. Mikor elkészült az első adagom és betöltöttem a kuglóf formába, beraktam a fagyasztóba kicsit, míg elkészült a második adag. Így nem keveredett össze. Jó ha egy éjszakát áll a hűtőben szilárdulni-akármibe is rakjuk-de végülis elég 3-4 óra is. Hűtőtől függ igazából.

Szóval szervezkedtünk jobbra-balra, annyira izgultam, hogy le ne bukjunk azon a reggelen, sutyiba osztottuk ki a party csákókat, amiket mindenki a ruhájába rejtett, és titkos jelre vettük fel egyszerre, míg én előjöttem a meggyújtott gyertyás tortával. Persze meglepődött, nem számított rá. Gyorsan elfogyott, hála Istennek ízlett mindenkinek-főleg az ünnepeltnek.

Az egészségsebb verzió az, ha natúr joghurtot használunk fel igazi gyümölccsel és mézzel vagy nád/nyírfa cukorral esetleg sztíviával ízestíjük meg. Ilyenkor viszont arra vigyázni kell, hogy több gyümölcs kell jóval, hogy meglegyen a sűrűsége a joghurtnak-mint a boltinak, különben szétfolyik.

2.5 év

Mentünk                            csak erő
gyalog,                              és mozdulat,
léptünk fűre                      ő jött felém
és mentünk                       és én felé mentem
át a városon,                    s hogy találkoztunk,
és ha éhesen                    kinevettük az időt.
megálltunk,                       kicsúfoltuk őt
csak leültünk                    mi ketten, bizony
a kőre,                              én meg ő
mint régen a paraszt-       mondtuk neki,
asszonyok,                       hogy múlhat, ha kell,
szaladhatott                     mi maradunk
körülöttünk                      egymásba írva.
a világ.                             S mikor
És                                     kétfelé szakadtunk,
aprócska teste                 ő jövővé lett,
hozzám simult,                 én múlttá,
összekapaszkodtunk,      és menni mertünk
én fogtam őt,                    ketten kétfelé,
ő markolt engem,              külön,
hagytam,                           jó volt az is,
és lehunytam a szemem.   jó.
Valahol messze jártunk     Szabad lehettem,
megint,                              hogy elapadt
valami ismeretlen tájon,    a folyó, az édes
ahol csönd van                  s ahogy elapadt,
nincs szabály                     ez a sós,
se tudat,                           a szabadság vize,
se nyelv                            csípni kezdte az arcom.

Rist Lilla

Most először is utoljára elmondom, amit érzek ezzel kapcsolatban és utána nem foglalkozom vele többet. Az idő telik, ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek. Mégis úgy érzem, egy kicsi darabot tép ki belőlem az a fránya idő, mert nem akarom, hogy felnőjenek, nem akarom, hogy ilyen gyorsan felnőjenek...

Tegnap este óta végleg elkezdtem leszoktatni kicsi fiamat a szoptatásról. Vasárnap este, az utolsó alkalommal azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a fél óra, amit még mi, úgy ketten "összenőve" töltünk, amit csak én tudok nyújtani neki, a testemből táplálhatom, ami semmihez sem fogható...

Fog összeszorít, nem engedve az érzelmeknek, hogy elöntsenek és beadjam a derekamat, próbáltam süket füleket "csinálni", miközben kisfiam hol nálam, hol apjánál (hogy szóljon rám) könyörgött sírva, hogy "kérek sziszit". Mikor nagy nehezen látszólag beletörődött és odajött az ölembe elaludni, csak puszilgattam ezerrel és annyit tudtam ismételgetni 100x-nagyon szeretlek!

Lehet sokan kinevetnek azért, miért fújom fel ezt a dolgot. Igazán az tud megérteni, aki hasonló cipőben jár és járt-ezért nem fogok soha megsértődni és neheztelni senkire, aki negatív ill. bántó (már megtörtént) véleménnyel volt felém, mikor kiderült-még mindig szoptatok.

Kezdjük ott, hogy annyi tejem volt, hogy két tejtesót vígan elláttunk, miközben literek sorakoztak a fagyasztóban még mindig. Mondjuk én a másik véglet voltam, nagyon nagyon sok tejjel, és ha nem fejtem ki, öklömnyi csomók és dudorok lettek két perc alatt. Tejlázam is volt 1-2x igen.. Az első 10 hónapban semmit sem fogadott el az égvilágon, csak anyatejet. Na jó csőrös pohárból ivott vizet kb 6 hónapos korától, és némi sós főzeléket megeszegetett ebédre. Már egy éves elmúlt jócskán, mikor kezdte felfedezni az ízeket-önként. A táplálás funkciójából kb 10-11 hónaposan csapott át érzelmi kötődésre, amikor minden rosszkedvre és jókedvre, fájdalomra, unalomra, akármire kérte a cicit. Édesen, nagy boci szemekkel nézve rám, először csak pólóba nyúlkálósan majd később már mondta is. Milyen jó is volt, mikor jöttek ezek a hányós-fosós vírusok, nemhogy letudtuk az egészet max egy hét alatt, ha elkapta, de soha sem volt gondunk a folyadékpótlással, és a félelemmel a kiszáradástól. Fogfájásra gyógyszer helyett (pontosabban fognövesztésre), gyors elalvásra, nyugtatásra, mindenre ott volt. Mikor műtötték és nem akart vizet inni, ott volt. Bárhol. Bármikor.

Bár kb fél éves korában, amikor nőni kezdtek a fogai, azt fogadtam magamban, az első harapásnál abbahagyom az tuti, még akkor sem hagytam abba, mikor később úgy ráharapott, hogy vérzett, sebes volt, és pár napig a falat kapartam szoptatás közben.

Szépen lassan teltek a hónapok, végül évek. Úgy voltam vele, remélem magától mondja majd hogy nem, de különben is minek sietni, nem készültünk bölcsibe, nem vártunk tesót, eljön majd mindennek az ideje. Hát eljött. Végül mégiscsak lett bölcsi (napközi) és ez részben meg is oldotta a problémámat.

De hát az este, azzal már szembe kellett néznem.

Igen, ha jön a többedik gyerkőc, szoptathatok újra, ne csüggedjek-mondják egyesek. De nekem nem maga a szoptatás elhagyása a bánatom, vagy az ami nehéz, hanem hogy NIMRÓD nem szopizik többet. Felnőtt. Olyan nagyfiú. Sosem fogom elfelejteni az első pillanatot, mikor elkezdte 1 naposan. És sosem fogom elfelejteni az utolsó pillanatot, mikor abbahagyta sok sok naposan, 2.5 évesen.

Só-liszt gyurma

Ez megint egy olyan bejegyzés, amely eredendően karácsony előtt történt (mármint a bejegyzés témája), de azt gondolom, hogy mindig időszerű, főleg most, hogy nyáron hóemberek sétálnak az utcákon: nem lehet kimozdulni.
Még egész kicsi volt Nimród, de már sok sok ötletem volt, miket fogunk együtt csinálni (alkotásra gondolok). Nem csak karácsonyra, de minden évszak, ünnep, akármi apropójából. Kitaláltam, hogy egy családi hagyománynak fogok gyökeret ereszteni, és minden karácsonyra készítünk valamilyen díszt-egy db díszt-ami az évek során gyűlni és gyűlni fog, és sok sok év után visszanézve, mondjuk 10-15 év múlva, olyan jó lesz látni, hogy miket csináltunk, és ahogy egyre ügyesedett a gyerekem (vagy ha már lesz tesó akkor többen) egyre bonyolultabb és nehezebb technikákkal dolgoztunk. Meg hát persze az együtt töltött idő, mint a kis családunk saját szokása (mert ugye a hagyományokat és szokásokat is el kell kezdeni először). Másik gondolatom az volt, hogy valamilyen ajándékot fogunk készíteni nagyszülőknek stb, ill Nimród készít, biztos vagyok benne, hogy mind a nagyszülőknek, megajándékozottaknak, mind Nimródnak hatalmas élmény lesz. Az élmény az első fél részéről már meg volt, Nimród pedig egyenlőre magát a munkafolyamatot élvezte nagyon (természetesen 2 évesen még nem fogta fel, mi az hogy ajándék, stb). Az én mellem pedig dagadt a büszkeségtől, mert már most látszik, hogy örökölte azt a sok sok jó kézügyességet, amit a család minden tagja (apja és az összes nagyszülője hihetetlen tehetséggel van megáldva, ki-ki melyik területen, de mind a kézzel való alkotásban: varrás, festés, építés, kötés, stb stb).
Szóval a tavalyi év egy só-liszt gyurmából készült kis szív-dísz volt. Az alábbi recept alapján készült:
A só-liszt gyurma receptje
30 dkg durvább só,
20 dkg liszt,
kb. 1,2 dl víz,
kb. fél evőkanál étolaj. (Ettől jobb tapintása lesz.)  Forrás: szuloklapja.hu


Előre elnézést kérek a háttérben látszódó roppant koszos-foltos kötényemért, de éjjel nappal sütöttem-főztem, és egyetlen kötény lévén nem volt idő kimosni-megszárítani. Most már 3db van :)

Először is anya (én) összegyúrtam a fentebb felsorolt hozzávalókat, plusz piros étekszínezéket raktam még hozzá. Ha csináltok ilyet, és úgy tűnik nem fogja be az anyagot (kaját) a festék, nehogy beleöntsétek az egész tubussal (mint én) mert még a jövőhét is olyan színű lesz... Megkapta a kupacot, és nekiláttunk gyúrni. A gyúrás nem volt újdonság, egyrészt már játszós gyurmával is csináltuk, másrészről pár héttel az ominózus szivecske készítős-nap előtt készítettünk gyorsan kekszeket, és N is segített benne. Mivel jól ment neki mind a nyújtás, mind a szaggatás, mertem belevágni "élesben".

 

Miután megvolt db-ra a szívmennyiség, strasszköveket adogattam a kicsi kezében, és Ő belenyomogatta a formákba.

Néha sikerült neki a közepébe tenni a kövecskéket :D

Az elmaradhatatlan bohóckodás...

Mikor mindennel elkészült,  (és elment aludni, ill én elvittem és el is aludt), sütőben alacsony fokon kicsit kiszárítottam, kapott egy réteg lakkot, és szalagot fűztem bele. Egyet én is elraktam, ugye, a bejegyzés elején elmesélt hagyomány kezdeményről :) Mindegyik hátuljára ráírtam: Nimród 2010.

 És hát volt nagy öröm mindenki részéről. Én pedig Nimród helyett is bezsebeltem a dicséreteket. Hiszen Nimród ajándékot készített egyedül !!! :)

ép dédimama(nekem nagymamám) lapozgatja közben az sk naptárunkat, amit szintén már 3. karácsony óta készítünk minden nagyszülőnek, általunk válogatott képekből :))

Hápi

Hápi egy zokni-kacsa. Zokniból készült, szám szerint 2db zokniból.
Kisfiam most 2.5 éves, és még mindig szopizik. Jójó, most már csak éjjel, mert napközben ugye napköziben van, anya meg dolgozik. Kb márciustól van ez így, én pedig már előtte készültem arra, hogy lassan el kell válnunk, és ismervén erős ragaszkodását az anyatejhez és "amiből" az jön, úgy gondoltam, valami anya-helyettesítő jól fog jönni neki,(meg nekem, hogy kevésbé fájjon a szívem, és nyugodtabb legyek) amikor nem együtt vagyunk. Mivel a több kiló plüssállat közül (az ajtónkra ki van írva, hogy plüss állatoknak tilos a bemenet, kérek mindenkit, ne hozzon több plüssállatot ajándékba) a 2 év alatt sem született kiskedvenc, gondoltam, majd ÉN készítek valamit, aminek évek múlva története lesz és legendája és egyedi, mert anya készítette, és különben is...
Így született Ő. Hozzátartozik a történethez még az is, hogy kaptam ajándékba egy könyvet, amiben zokniból készült kis állatkák, lények vannak (leírási útmutatóval). Sajnos kacsa nem volt benne, így magamtól kellett valamit kiötölni ( de inspirációnak nagyon jóóó). Most már akkor be is mutatom nektek Hápit.

Óó, Hápi <3

Persze felmerülhet még a kérdés, miért Kacsa. Nem tudom, valahogy a két év alatt ragadt ez a név Nimródra, kiskacsámnak, Kacsának kezdtük el szólítani (Nimród, sőt Lilik Nimród csak akkor van igazán, ha már nagyon mérgesen szólunk neki). Közben valahogy ő is nagyon ragaszkodó lett a Kacsa állat iránt. Ja igen, és van neki két mesekönyve Cincinről, akinek szintén piros cumija van (merthogy ahhoz is ragaszkodik nem csak a cicikhez), és az első könyv pont arról szól, hogy nagyon keresi a cumiját Cincin, és van neki egy kiskacsája is. Minden klaffolt :) Sőt, még a napköziben és kacsa lett a jele :) Vicces, nem? :)

A világos sárga zokni egy nagyon finom, puha szőrős zokni. Amit úgy jó felvenni és mászkálni benne fel-alá otthon. Maga a kacsa test egyetlen zokniból készült, amihez nem kellett hozzányúlnom. A  fenekénél látható narancs csíkok  a zokninak a bebújós része, ahol felvesszük a zoknit, és a kacsa feje a lábfej része. A több kiló plüssállat közül kiválasztottam 2-3 áldozatot, akiknek sajnos fel kell áldozniuk töltelékeiket a plüssállat-barátság oltárán. Pl volt egy maci (igaziból enyém volt, de én nem "használtam"), aminek a hasában ilyen golyócskák voltak, így a macit ha radiátorra raktam, felmelegítette a pocakját és finom meleg volt a maci. Hála Istennek nem pottyantak ölembe a golyócskák, mikor felvágtam a hasát, egy kis tasakba voltak benne, azt kellett átraknom csak Hápiba. A feje és szárnyai "sima" töltelékkel vannak kitömve. Fogtam egy adagot, beltömködtem a zokni végébe, és próbáltam kialakítani a fejét. Közben a szemét is meg kellett hímezni, elg nehéz volt, mert azt akartam, hogy a cérna vége bent legyen a fején belül, ne ott kívül kandikáljon ki (festeni nem akartam). Mikor úgy döntöttem hogy jó, megkötöttem azzal a piros-fehér sállal.

 Utána jött a teste, ahhoz csak beleraktam azt a golyós-párna csomagot a melegítős maciból. A végén úgy varrtam be a zokni száját, hogy kicsit legyen csúcsos a feneke, ahogy a kacsának is van egy kis toll-gombóc izé a fenekén. Egy másik zokniból (a sötét narancssárgából) készítettem a csőrét. Azt gondolom, ezzel szarakodtam a legtöbbet. Hol túl nagy lett, hol kicsi, a kitömés sem úgy ment ahogy elképzeltem, és a fejhez varrásról nem is beszélve...

Azok az ártatlan gombszemek!

Utána jöttek a lábak. Jó vékony kacsa-lábszárakat sikerül gyártanom, ott is volt cöccögés míg varrtam. Meg előtte míg teletömtem. Azóta kellett már párszor újravarrnom a lábszárakat, de nem baj :)
A szárnyakat a zokni pár másik feléből készítettem el. Kiszabtam szemre, megtömtem, és felvarrtam.

Egy valamvel nem számoltam csak, de utólag ez sem változtat semmit a dolgom. A kacsa tolla eléggé világos, így kb naponta moshatnám ki. Azt hittem, majd könnyedén kijön a kosz belőle, de nehezen tudom sikálni (és elszakítani sem akarom), így már sosem lesz olyan szép világos sárga, mint születésekor.

Ezt is bizonyítja, mennyit "használja" Nimród. Mindig velünk kell legyen. Így van az, hogy hazafelé valahonnan (mondjuk épp az udvaron vannak délután, mikor megyünk érte) a koszos mancsok szorítják Hápit az úton. Vagy leesik a földre a garázsban, mert jó móka "huncotkodni" indulás előtt, mikor különben is sietnünk kell (végülis igaza van.. készüljön el időben anya és apa, és akkor nem kell rohanni sehova :P).
De anyai szívem többszörösen elolvad és boldog vagyok, amikor kéri a Hápit, mielőtt indul aludni, vagy kicsit odabújik anyához "hajazni" (ez amikor cumi be,Hápi kézbe, és az ölemben a hajhagymáimat teszi próbára, miközben a hajamat cirógatja). Ha kibírja addig, lehet hogy még Nimród első gyermekének is sok örömöt okozhat.. " Ez volt apa kiskedvence, Hápi. Most neked adom, hogy vigyázz rá helyettem".

Mesenézés közben, még pizsiben :)