Még egész kicsi volt Nimród, de már sok sok ötletem volt, miket fogunk együtt csinálni (alkotásra gondolok). Nem csak karácsonyra, de minden évszak, ünnep, akármi apropójából. Kitaláltam, hogy egy családi hagyománynak fogok gyökeret ereszteni, és minden karácsonyra készítünk valamilyen díszt-egy db díszt-ami az évek során gyűlni és gyűlni fog, és sok sok év után visszanézve, mondjuk 10-15 év múlva, olyan jó lesz látni, hogy miket csináltunk, és ahogy egyre ügyesedett a gyerekem (vagy ha már lesz tesó akkor többen) egyre bonyolultabb és nehezebb technikákkal dolgoztunk. Meg hát persze az együtt töltött idő, mint a kis családunk saját szokása (mert ugye a hagyományokat és szokásokat is el kell kezdeni először). Másik gondolatom az volt, hogy valamilyen ajándékot fogunk készíteni nagyszülőknek stb, ill Nimród készít, biztos vagyok benne, hogy mind a nagyszülőknek, megajándékozottaknak, mind Nimródnak hatalmas élmény lesz. Az élmény az első fél részéről már meg volt, Nimród pedig egyenlőre magát a munkafolyamatot élvezte nagyon (természetesen 2 évesen még nem fogta fel, mi az hogy ajándék, stb). Az én mellem pedig dagadt a büszkeségtől, mert már most látszik, hogy örökölte azt a sok sok jó kézügyességet, amit a család minden tagja (apja és az összes nagyszülője hihetetlen tehetséggel van megáldva, ki-ki melyik területen, de mind a kézzel való alkotásban: varrás, festés, építés, kötés, stb stb).
Szóval a tavalyi év egy só-liszt gyurmából készült kis szív-dísz volt. Az alábbi recept alapján készült:
A só-liszt gyurma receptje
30 dkg durvább só,
20 dkg liszt,
kb. 1,2 dl víz,
kb. fél evőkanál étolaj. (Ettől jobb tapintása lesz.) Forrás: szuloklapja.hu
Előre elnézést kérek a háttérben látszódó roppant koszos-foltos kötényemért, de éjjel nappal sütöttem-főztem, és egyetlen kötény lévén nem volt idő kimosni-megszárítani. Most már 3db van :)
Először is anya (én) összegyúrtam a fentebb felsorolt hozzávalókat, plusz piros étekszínezéket raktam még hozzá. Ha csináltok ilyet, és úgy tűnik nem fogja be az anyagot (kaját) a festék, nehogy beleöntsétek az egész tubussal (mint én) mert még a jövőhét is olyan színű lesz... Megkapta a kupacot, és nekiláttunk gyúrni. A gyúrás nem volt újdonság, egyrészt már játszós gyurmával is csináltuk, másrészről pár héttel az ominózus szivecske készítős-nap előtt készítettünk gyorsan kekszeket, és N is segített benne. Mivel jól ment neki mind a nyújtás, mind a szaggatás, mertem belevágni "élesben".
Miután megvolt db-ra a szívmennyiség, strasszköveket adogattam a kicsi kezében, és Ő belenyomogatta a formákba.
Néha sikerült neki a közepébe tenni a kövecskéket :D
Az elmaradhatatlan bohóckodás...
Mikor mindennel elkészült, (és elment aludni, ill én elvittem és el is aludt), sütőben alacsony fokon kicsit kiszárítottam, kapott egy réteg lakkot, és szalagot fűztem bele. Egyet én is elraktam, ugye, a bejegyzés elején elmesélt hagyomány kezdeményről :) Mindegyik hátuljára ráírtam: Nimród 2010.
És hát volt nagy öröm mindenki részéről. Én pedig Nimród helyett is bezsebeltem a dicséreteket. Hiszen Nimród ajándékot készített egyedül !!! :)
 |
| ép dédimama(nekem nagymamám) lapozgatja közben az sk naptárunkat, amit szintén már 3. karácsony óta készítünk minden nagyszülőnek, általunk válogatott képekből :)) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése