Hápi

Hápi egy zokni-kacsa. Zokniból készült, szám szerint 2db zokniból.
Kisfiam most 2.5 éves, és még mindig szopizik. Jójó, most már csak éjjel, mert napközben ugye napköziben van, anya meg dolgozik. Kb márciustól van ez így, én pedig már előtte készültem arra, hogy lassan el kell válnunk, és ismervén erős ragaszkodását az anyatejhez és "amiből" az jön, úgy gondoltam, valami anya-helyettesítő jól fog jönni neki,(meg nekem, hogy kevésbé fájjon a szívem, és nyugodtabb legyek) amikor nem együtt vagyunk. Mivel a több kiló plüssállat közül (az ajtónkra ki van írva, hogy plüss állatoknak tilos a bemenet, kérek mindenkit, ne hozzon több plüssállatot ajándékba) a 2 év alatt sem született kiskedvenc, gondoltam, majd ÉN készítek valamit, aminek évek múlva története lesz és legendája és egyedi, mert anya készítette, és különben is...
Így született Ő. Hozzátartozik a történethez még az is, hogy kaptam ajándékba egy könyvet, amiben zokniból készült kis állatkák, lények vannak (leírási útmutatóval). Sajnos kacsa nem volt benne, így magamtól kellett valamit kiötölni ( de inspirációnak nagyon jóóó). Most már akkor be is mutatom nektek Hápit.

Óó, Hápi <3

Persze felmerülhet még a kérdés, miért Kacsa. Nem tudom, valahogy a két év alatt ragadt ez a név Nimródra, kiskacsámnak, Kacsának kezdtük el szólítani (Nimród, sőt Lilik Nimród csak akkor van igazán, ha már nagyon mérgesen szólunk neki). Közben valahogy ő is nagyon ragaszkodó lett a Kacsa állat iránt. Ja igen, és van neki két mesekönyve Cincinről, akinek szintén piros cumija van (merthogy ahhoz is ragaszkodik nem csak a cicikhez), és az első könyv pont arról szól, hogy nagyon keresi a cumiját Cincin, és van neki egy kiskacsája is. Minden klaffolt :) Sőt, még a napköziben és kacsa lett a jele :) Vicces, nem? :)

A világos sárga zokni egy nagyon finom, puha szőrős zokni. Amit úgy jó felvenni és mászkálni benne fel-alá otthon. Maga a kacsa test egyetlen zokniból készült, amihez nem kellett hozzányúlnom. A  fenekénél látható narancs csíkok  a zokninak a bebújós része, ahol felvesszük a zoknit, és a kacsa feje a lábfej része. A több kiló plüssállat közül kiválasztottam 2-3 áldozatot, akiknek sajnos fel kell áldozniuk töltelékeiket a plüssállat-barátság oltárán. Pl volt egy maci (igaziból enyém volt, de én nem "használtam"), aminek a hasában ilyen golyócskák voltak, így a macit ha radiátorra raktam, felmelegítette a pocakját és finom meleg volt a maci. Hála Istennek nem pottyantak ölembe a golyócskák, mikor felvágtam a hasát, egy kis tasakba voltak benne, azt kellett átraknom csak Hápiba. A feje és szárnyai "sima" töltelékkel vannak kitömve. Fogtam egy adagot, beltömködtem a zokni végébe, és próbáltam kialakítani a fejét. Közben a szemét is meg kellett hímezni, elg nehéz volt, mert azt akartam, hogy a cérna vége bent legyen a fején belül, ne ott kívül kandikáljon ki (festeni nem akartam). Mikor úgy döntöttem hogy jó, megkötöttem azzal a piros-fehér sállal.

 Utána jött a teste, ahhoz csak beleraktam azt a golyós-párna csomagot a melegítős maciból. A végén úgy varrtam be a zokni száját, hogy kicsit legyen csúcsos a feneke, ahogy a kacsának is van egy kis toll-gombóc izé a fenekén. Egy másik zokniból (a sötét narancssárgából) készítettem a csőrét. Azt gondolom, ezzel szarakodtam a legtöbbet. Hol túl nagy lett, hol kicsi, a kitömés sem úgy ment ahogy elképzeltem, és a fejhez varrásról nem is beszélve...

Azok az ártatlan gombszemek!

Utána jöttek a lábak. Jó vékony kacsa-lábszárakat sikerül gyártanom, ott is volt cöccögés míg varrtam. Meg előtte míg teletömtem. Azóta kellett már párszor újravarrnom a lábszárakat, de nem baj :)
A szárnyakat a zokni pár másik feléből készítettem el. Kiszabtam szemre, megtömtem, és felvarrtam.

Egy valamvel nem számoltam csak, de utólag ez sem változtat semmit a dolgom. A kacsa tolla eléggé világos, így kb naponta moshatnám ki. Azt hittem, majd könnyedén kijön a kosz belőle, de nehezen tudom sikálni (és elszakítani sem akarom), így már sosem lesz olyan szép világos sárga, mint születésekor.

Ezt is bizonyítja, mennyit "használja" Nimród. Mindig velünk kell legyen. Így van az, hogy hazafelé valahonnan (mondjuk épp az udvaron vannak délután, mikor megyünk érte) a koszos mancsok szorítják Hápit az úton. Vagy leesik a földre a garázsban, mert jó móka "huncotkodni" indulás előtt, mikor különben is sietnünk kell (végülis igaza van.. készüljön el időben anya és apa, és akkor nem kell rohanni sehova :P).
De anyai szívem többszörösen elolvad és boldog vagyok, amikor kéri a Hápit, mielőtt indul aludni, vagy kicsit odabújik anyához "hajazni" (ez amikor cumi be,Hápi kézbe, és az ölemben a hajhagymáimat teszi próbára, miközben a hajamat cirógatja). Ha kibírja addig, lehet hogy még Nimród első gyermekének is sok örömöt okozhat.. " Ez volt apa kiskedvence, Hápi. Most neked adom, hogy vigyázz rá helyettem".

Mesenézés közben, még pizsiben :)