Mentünk csak erő
gyalog, és mozdulat,
léptünk fűre ő jött felém
és mentünk és én felé mentem
át a városon, s hogy találkoztunk,
és ha éhesen kinevettük az időt.
megálltunk, kicsúfoltuk őt
csak leültünk mi ketten, bizony
a kőre, én meg ő
mint régen a paraszt- mondtuk neki,
asszonyok, hogy múlhat, ha kell,
szaladhatott mi maradunk
körülöttünk egymásba írva.
a világ. S mikor
És kétfelé szakadtunk,
aprócska teste ő jövővé lett,
hozzám simult, én múlttá,
összekapaszkodtunk, és menni mertünk
én fogtam őt, ketten kétfelé,
ő markolt engem, külön,
hagytam, jó volt az is,
és lehunytam a szemem. jó.
Valahol messze jártunk Szabad lehettem,
megint, hogy elapadt
valami ismeretlen tájon, a folyó, az édes
ahol csönd van s ahogy elapadt,
nincs szabály ez a sós,
se tudat, a szabadság vize,
se nyelv csípni kezdte az arcom.
Rist Lilla
gyalog, és mozdulat,
léptünk fűre ő jött felém
és mentünk és én felé mentem
át a városon, s hogy találkoztunk,
és ha éhesen kinevettük az időt.
megálltunk, kicsúfoltuk őt
csak leültünk mi ketten, bizony
a kőre, én meg ő
mint régen a paraszt- mondtuk neki,
asszonyok, hogy múlhat, ha kell,
szaladhatott mi maradunk
körülöttünk egymásba írva.
a világ. S mikor
És kétfelé szakadtunk,
aprócska teste ő jövővé lett,
hozzám simult, én múlttá,
összekapaszkodtunk, és menni mertünk
én fogtam őt, ketten kétfelé,
ő markolt engem, külön,
hagytam, jó volt az is,
és lehunytam a szemem. jó.
Valahol messze jártunk Szabad lehettem,
megint, hogy elapadt
valami ismeretlen tájon, a folyó, az édes
ahol csönd van s ahogy elapadt,
nincs szabály ez a sós,
se tudat, a szabadság vize,
se nyelv csípni kezdte az arcom.
Rist Lilla
Most először is utoljára elmondom, amit érzek ezzel kapcsolatban és utána nem foglalkozom vele többet. Az idő telik, ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek. Mégis úgy érzem, egy kicsi darabot tép ki belőlem az a fránya idő, mert nem akarom, hogy felnőjenek, nem akarom, hogy ilyen gyorsan felnőjenek...
Tegnap este óta végleg elkezdtem leszoktatni kicsi fiamat a szoptatásról. Vasárnap este, az utolsó alkalommal azt kívántam, bárcsak örökké tartana az a fél óra, amit még mi, úgy ketten "összenőve" töltünk, amit csak én tudok nyújtani neki, a testemből táplálhatom, ami semmihez sem fogható...
Fog összeszorít, nem engedve az érzelmeknek, hogy elöntsenek és beadjam a derekamat, próbáltam süket füleket "csinálni", miközben kisfiam hol nálam, hol apjánál (hogy szóljon rám) könyörgött sírva, hogy "kérek sziszit". Mikor nagy nehezen látszólag beletörődött és odajött az ölembe elaludni, csak puszilgattam ezerrel és annyit tudtam ismételgetni 100x-nagyon szeretlek!
Lehet sokan kinevetnek azért, miért fújom fel ezt a dolgot. Igazán az tud megérteni, aki hasonló cipőben jár és járt-ezért nem fogok soha megsértődni és neheztelni senkire, aki negatív ill. bántó (már megtörtént) véleménnyel volt felém, mikor kiderült-még mindig szoptatok.
Kezdjük ott, hogy annyi tejem volt, hogy két tejtesót vígan elláttunk, miközben literek sorakoztak a fagyasztóban még mindig. Mondjuk én a másik véglet voltam, nagyon nagyon sok tejjel, és ha nem fejtem ki, öklömnyi csomók és dudorok lettek két perc alatt. Tejlázam is volt 1-2x igen.. Az első 10 hónapban semmit sem fogadott el az égvilágon, csak anyatejet. Na jó csőrös pohárból ivott vizet kb 6 hónapos korától, és némi sós főzeléket megeszegetett ebédre. Már egy éves elmúlt jócskán, mikor kezdte felfedezni az ízeket-önként. A táplálás funkciójából kb 10-11 hónaposan csapott át érzelmi kötődésre, amikor minden rosszkedvre és jókedvre, fájdalomra, unalomra, akármire kérte a cicit. Édesen, nagy boci szemekkel nézve rám, először csak pólóba nyúlkálósan majd később már mondta is. Milyen jó is volt, mikor jöttek ezek a hányós-fosós vírusok, nemhogy letudtuk az egészet max egy hét alatt, ha elkapta, de soha sem volt gondunk a folyadékpótlással, és a félelemmel a kiszáradástól. Fogfájásra gyógyszer helyett (pontosabban fognövesztésre), gyors elalvásra, nyugtatásra, mindenre ott volt. Mikor műtötték és nem akart vizet inni, ott volt. Bárhol. Bármikor.
Bár kb fél éves korában, amikor nőni kezdtek a fogai, azt fogadtam magamban, az első harapásnál abbahagyom az tuti, még akkor sem hagytam abba, mikor később úgy ráharapott, hogy vérzett, sebes volt, és pár napig a falat kapartam szoptatás közben.
Szépen lassan teltek a hónapok, végül évek. Úgy voltam vele, remélem magától mondja majd hogy nem, de különben is minek sietni, nem készültünk bölcsibe, nem vártunk tesót, eljön majd mindennek az ideje. Hát eljött. Végül mégiscsak lett bölcsi (napközi) és ez részben meg is oldotta a problémámat.
De hát az este, azzal már szembe kellett néznem.
Igen, ha jön a többedik gyerkőc, szoptathatok újra, ne csüggedjek-mondják egyesek. De nekem nem maga a szoptatás elhagyása a bánatom, vagy az ami nehéz, hanem hogy NIMRÓD nem szopizik többet. Felnőtt. Olyan nagyfiú. Sosem fogom elfelejteni az első pillanatot, mikor elkezdte 1 naposan. És sosem fogom elfelejteni az utolsó pillanatot, mikor abbahagyta sok sok naposan, 2.5 évesen.
Ezt csak most olvastam el..nagyon meghatódtam ..
VálaszTörlésigen, én is:) kétszer is átéltem :)
VálaszTörlésKönnybe lábadt a szemem...
VálaszTörlésAz én kisfiam 23 hónapos, és semmi jelét nem adja, hogy abba akarná hagyni a szopizást. Én sem akarom még leszoktatni, bízom benne, hátha egyszer magától úgy dönt... De nem várom, nagyon nem várom, mert imádom én is azokat a csodálatos perceket, még ha már fáj is, ahogy elfelejtkezik magáról, és ráharap.
Biztass, hogy azért túl lehet élni...
Túlélni lehet, de megszokni nem :) Megkérdeztem egy barátnőmet, aki egyébként szoptatási tanácsadó és már nagy szoptató párti amíg lehet (mármint szoptatni úgy általában egy babát, akár az elején is kaja helyett/mellett) és ő mondta meg nekem a választ, ami azért megnyugtatott: az első gyerek mindig különleges pozíciót foglal el. Majd amikor a többedik gyerekeimet szoptatom, valamennyire csillapodik a dolog, de ő vele mindig különleges marad, mert első. De nem csak a szoptatással kapcsolatban, mindennel az életben :) Ahogy elmondtam, nem maga a szoptatás hiányzik-bár szerintem nagy kincs és fegyver-hanem hogy VELE, csak mi ketten....a vers olyan jól leírja! Lassan fél év telt el de még mindig hiányzik, ennek ellenére olyan mintha már egy év is eltelt volna.
VálaszTörlésSőt, képzeld, még mindig bepróbálkozik, de hála égnek nem sír, azt nagyon nem bírnám.
Ez az élet rendje, a gyerekek felnőnek, és ugyanígy fog hiányozni a kis totyis 2-3éves időszak, mert most a legcukibbak!
Szóval ha nm sürget a dolog, hagyd még :) Pont most jön a tél a sok trutyival és betegséggel, jól fog jönni az a cici a fosós, hányós, lázas időszakban ( bár inkább ne legyen beteg!!!). Én is azért vártam meg a telet, mert a gyerekeink ezek szerint egy idősek mínusz egy év, de ugyanígy voltunk tavaly, mint most ti:) (enyém januárban lesz 3...)
gyönyörű perceket kívánok!
Fanni
Nagyon szépen köszönöm a megnyugtató szavaidat!
VálaszTörlésAzért is volt jó olvasni a bejegyzésedet és a válaszodat, mert néha már egy kicsit bolondnak éreztem magam...
Köszönöm még egyszer!
(Muszáj még leírnom, hogy nemrég találtam a blogodra, és borzasztóan tetszik, visszafelé is végigolvastam az összes bejegyzésedet...)
Ilyen miatt nyugodtan érezd magad bolondnak. Én nagy szoptatás párti vagyok és bárhol szoptattam, ahol szükség volt rá, de mindig megtalálva a legintimebb és eltakarós megoldást, tehát nem az volt a lényeg, hogy én most szoptatok, figyeljetek! Mivel kicsi fiam 10 hós koráig szinte csak szopizott, előtte fél éves koráig csak szopizott, se vizet semmit nem akart meginni, így a cumisüveg (hála égnek) ki is maradt, rögtön jött a csőrös pohár. Nem volt még fél éves, nekem vizsgaidőszakom volt nyár elején, minden vizsga előtt bekéreckedtem a ruhatárba, elbújva szopizott egy nagyot és pont kibírta azt a másfél 2 órát, míg levizsgáztam. De volt, hogy 2 hónaposan elmentünk messzebb helyre babakocsival és nem értem haza etetésre, gyerek ordított mint a sakál a metro aluljáróban-a babakocsi takart, a sok téli cucc és kabát takart, elmentem a peron legvégére és adtam neki cicit. Még egy hölgy mondta is, hogy milyen jó, hogy mindig kéznél van az a cici :)
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy tetszik, gyere minden nap :) facebook oldal is van, oda is szoktam mindenféléket irogatni :)
Szép napot nektek!
Fanni