Babaszoba faldekor II.

Aki lemaradt volna az első részről, itt elolvashatja.

Tehát a másik oldal. Volt egy kép, amin nagyon tetszett, hogy az egyik fal fával van beburkolva a gyerekszobában. Aztán mégiscsak kitaláltam (volna), hogy csak arra a falra stencilezni akarok. Aztán rájöttem, hogy ezt senkire sem bízhatom, én pedig nem állhatok létrára. Akkor kitaláltam, hogy jó, a sima festett falra van egy tök egyszerű díszítő ötletem, én is meg tudom csinálni, és még sem marad csupasz a fal (nem, nem fa felfestése :D). Aztán kiderült, hogy mégiscsak férj fogja megcsinálni a babaszobát (is) és baromi sok a glettelni való, még sem festő a szakmája ezáltal lassúbb. Hogy megspóroljuk az időt, no meg a festékből is kevesebb kelljen, jött az ötlet: ha már úgyis tetszett az a falburkolatos megoldás, és maradt még jó pár csomag a parkettánkból, rakjuk fel azt.

Apuka csavarozni akarta, engem kiráz a hideg a csavarozós megoldásoktól minden áron, én ragasztani. Jött az apósom, hogy a ragasztás túrót sem ér, és egy álmos hajnali szoptatás után biztos lesz a tarkón ütés (szokták mondani, ha valaki nagyon fáradt, hogy kérek egyet a tarkómba: hogy elájuljon és aludhasson legálisan :D-morbid, de van benne valami...), mert nem fog tartani. Szerencsére ketten kitalálták, hogy léceket függőlegesen felrakva a falra, rejtett szögeléssel megoldják. Tökéletes lett. És hangos :D

Erre nem lehet festeni, de lehet rá rakni ami épp tetszik. Én most néhány lufit raktam fel, hogy jól szétvágtam egy korábbi papírfüzér dekorációt. Úgy sem volt túl tartós, a szülinapi képeimen meg már felhasználtam. Mikor a kisded olyan korba ér, hogy szakít ezerrel, vagy új dekoráció lesz, vagy feljebb rakjuk a lufikat :).

 

Úgy gondoltam nem szentelek külön posztot a kiságyra, ezért itt szeretnék néhány szót elmondani róla. Ezt a baldachint még én varrtam Nimródnak, és rettentő büszke vagyok rá. Nem azért mert olyan jól sikerült-pedig őszinte szerénységgel állíthatom, hogy de-hanem mert életem első komoly varromány volt úgy, hogy még életemben nem varrtam a nadrág alján és egyéb egyenes varrásokon kívül semmit. Vettem egy szabásmintát ami németül volt, de volt hozzá csomó kép. És sikerült!
Hogy miért volt baldachinunk és miért varrtam? Egyrészt azért varrtam, mert a boltban kapható egyedek borzasztóan néznek ki és még drágák is! Megálmodtam egy halovány sárga anyagot, valami finom mintával erre nem egy az egyben megtaláltam egy méteráru boltban? De! A baldachin díszítő mivoltán kívül pedig azért kellett, mert a kiságy akkor merőlegesen volt az ablak alatt, és azok az ablakok hiába voltak modern műanyagok,a szellőző lyukon jött a hideg rendesen. Ezzel gondoltam kicsit felfogom a "cúgot".
Most csak díszít, a forgót szerintem nem fogom ott tárolni, mert az ágyban aludjon a baba, ne nézelődjön :D

Ez a babaágy tehát Nimródé volt, egy kislány használta utána, így tesó már a 3. és szerintem utolsó felhasználója. Nem egy jó minőség, 10ezer ft-ra volt leértékelve az állítólag olasz minőség, de már mikor kiszedtük a műanyag csomagolásból rá volt néhol ragasztva, ezzel leszedve a festék(?) réteget :D A gyerkőcök meg jól rácsócsáltak :D.

Annyira tetszett viszont, hogy a rácsainak ilyen kellemes pasztell színe vannak. Többi gyereknek majd szerzünk másikat, ha itt lesz az ideje.

A babaszobát tehát így tettük kellemessé megtartva a finomság-elvét, miszerint a hálószobákban-kifejezetten a gyerekekében-nincsenek harsány és sokféle dolgok, és ide tényleg csak aludni tér a baba.