Nosztalgikus ebéd

Betudom itt a szülés előtti fészekrakó és egyéb ösztönök csokrának, hogy képes voltam 3 órát állni a konyhában, hogy megfőzzem azt a menüsort, amit apai nagymamám gyakran készített, mikor ott voltunk. Különleges volt, mert senki sem főzött úgy levest, mint ő, és ilyeneket sem ehettem máshol. Most már ha találkozunk is vele, idejönnek hozzánk, és azt hiszem ilyet már nem fog többet főzni nekem :/
Hozzáteszem, a végén járókeretért jajgatva vonszoltam el magam a kanapéig, mert rettenetesen megfájdult a derekam és az amúgy is dagadó lábaim.

De megérte.....

Miről is van szó?
Nagymamám krumplis lepényéről és egérkéjéről. Mindkettőt valamilyen misztikum fogta körül, mikor ilyet ettünk. Ne kérdezzétek miért, ez is olyan gyerekkori dolog szerintem, ami később fel-feljön bennünk, és nem tudjuk szavakkal megmagyarázni, csak van az az érzés. Mint egy illat, vagy hang vagy bármi, ami felhoz bennünk érzéseket.

Pedig nem egy ördöngösség...
Krumplis lepényt bármilyen tartalmas leves mellé ettünk mindig, kenyér helyett. Bab-, gulyás-, vagy jó sűrű borsóleves mellé.

A krumplis lepény pedig úgy készül, hogy csinálunk egy kicsit sűrűbb palacsinta tésztát-nem nokedliset még-kivajazott tepsibe karikázzuk az előtte megfőtt krumplit, és ráöntjük a tésztát. Ne legyen vastag, így szerintem fél adagnyi tésztáról beszélünk. 200 fokon, alul-felül sütéssel pirulásig sütjük, ill. hogy a közepe is legyen kész. Ha nyersnek ítéljük meg belül, akkor le kell takarni, és tovább sütni.

Ezt pedig lehet harapni a leves mellé. Biztos a teli has a végére :D

Ezután sosem ettünk második fogást, mert nem is bírtunk volna. Desszert mindig volt. Általában egérke. Az egérke sem bonyolult, csak járni kell a kezünknek, mint a motolla. Jó sűrű, nokedlinek megfelelő sűrűségű palacsintatésztát kell készíteni, és egy előtte felfuttatott élesztőt belekerveni. Kicsit keleszteni és utána nagyon forró olajba kell kanállal kis halmokat rakni. Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert gyorsan barnulnak, meg is kell fordítani, ha maguktól nem fordulnának meg és utána kirakni csöpögni. Ha nem akarunk kétszer annyi időt a konyhában eltölteni, akkor ezzel párhuzamosan lehet a kész egérkéket a porcukros kakaóba forgatni.

Segítségképp nálunk így néz ki EGY adag palacsinta tészta:
-2 tojás
-2dl tej
-1kg liszt
-pici só, icipici cukor
-annyi ásványvíz amennyi ez felvesz és jó állagú tészta lesz belőle.

Rengeteget sütöttem, de úgy tényleg rengeteget. Ajánlom egyébként is a dupla-tripla adagot, ha már több, mint 2 embernek készül, mert szó szerint belemászik az ember szájába. Belül finom puha tészta, kívül a porcukros kakaó.... nem olajos egyáltalán, és másnap is oooollllyan puha (csak tényleg még világos barnán kell kivenni az olajból!)

Jó háziasszony és szerető feleség gondolt a férjére is, aki nem kapkod a kakaós-csokis dolgok után, így neki natúran hagytam és lekvárral ette, mint a fánkot.

Éljenek az egérkék és a krumplis lepény. Meg a nagymamám. És a gyerekkor édes emlékei!