Faliszekrény I. rész

Van ez a faliszekrényem, amit vettem a vaterán. Aranyos kis darabnak tűnt, jó lesz a konyhánkba, ha már a férjem kitalálta, hogy legyen minden szekrény más és régi és felújított... Nagyon nehéz adás-vétel volt, de végre nálunk van, szóval neki álltam felpofozni, mert szinte újra fel kellett építeni az egészet. Úgy gondolom ez egy 3 részes poszt lesz, mivel egy posztba nem fér bele az a sok sok javítás, egészen odáig, hogy a konyhánkban virít teljes új köntösében, új fogantyúval és megfiatalodva :) Amit rögtön láttam hibát: díszléc félig letörve az ajtón, díszítés félig lejőve-lógva a jobb oldalon, többi díszléc csak lötyög, egyik ajtót nem lehet kinyitni, mert nincs hozzá kulcs, egyik ajtó feszül kinyitáskor, mert nem jó helyre van behelyezve a sarka.

Kezdtem azzal, hogy szétszedtem. Az ajtókat kivettem, ehhez ki kellett szedegetni szögeket, amelyekkel bele volt szögelve a corpusba. Kiszedtem a régi zárszelvényt, nem kulccsal fogjuk használni, hanem mágnesesen vagy csak simán. Felülről kiszedtem a kis hornyokat, amelyekkel kapaszkodik a corpusba, egyrészt ramaty volt, másrészt "érdekesen" volt megszögelve. Leszedtem a lötyögő-lógó díszléceket is, és a kulcs-lyuk körül lévő díszítést is.
Így teljesen szétszedve jól meg tudtam vizsgálni, milyen hibák vannak.

Az rögtön látszódott, hogy lesz mit szilikonoznom és pasztáznom.
Itt a képen is látszik, hogy  hátfalnál az illesztéseknél volt egy hatalmas rés, amit rongydarabkákkal tömtek ki. Ezt kifújtam szilikonnal. Ugyanígy  a zárnak a helyét, a kulcs-lyuknak a helyét, és minden pici részt pasztáztam vagy szilikonoztam, hogy szép egyenletes legyen mindenhol a felület.

női kézbe való és nagyon könnyű!

DE! Előtte le kellett csiszolni az egészet, mint az őrület! A legdurvább csiszoló papírt használtam (40-es, állítólag ennél nincs durvább..) Az illesztések nem igazán voltak pontosak, pl az ajtóknál az üveg mellett a takaró lécek egyik volt, hogy teljesen "kilógott" az ajtó síkjából, míg í mellette levő szépen egybe simult. Voltak rücskök, hasonlók, na de a fő lecsiszolni való az a lakkos réteg volt, ami kívül látszódott a szekrényen. A belseje nagyon fekete volt, az is világosodott valamennyire.
Az ajtókat félig kézzel csiszoltam, tehát ami közvetlenül az ablak mellett voltak takarólécek, ott maszkoló tapaszt ragasztottam végig, hogy meg ne karcoljam csiszolás közben az üveget. Azon nem tudnék javítani. Az íves díszléceket is kézzel csiszoltam, mert a géppel nem tudtam olyan kis szögben mozogni.

Ezután jött a javítás része. Újra-vagy visszaszögeltem a díszléceket felül, megerősítettem újabb szögekkel a lógós részeket. Pasztáztam-szilikonoztam. Ragasztottam. Amit csak el tudtok képzelni

Mivel nagyon mély rést hagyott a régi zárszelvénynek stb a helye, ezért jócskán meg kellett töltenem szilikonnal. Viszont ez, ahogy szárad megy össze így túl sokat sem szabad belefújni. Egyébként nagyon jó móka, belefújom az adagot és utána ujjal végig húzom-simítom, olyan jó érzés ahogy szép sima lesz :-P

No, most hagyjuk száradni a pasztákat, meg szilikont, aztán folytatjuk tovább a munkát, ok? :)

Addig is igyatok nálam egy teát!