Faliszekrény II.rész

Megszáradt a paszta, lehet folytatni a munkát. Mielőtt az "építés" részébe fogtam volna, szépen le kellett csiszolni a pasztás részeket, mert az "mindenhova" megy, nem csak a résekbe. Voltak olyan rések, ahol nem sikerült teljesen egyenletesre kenni a felületet, ott megint kentem rá egy adagot, megszáradt, megcsiszoltam.

Lássuk, mit is kellett még csinálni, mielőtt festésre adhatnám a fejemet... (és most következik a vicces sorozat, nevetünk saját hülyeségeinken.)

Az egyik ajtónál-ami kívül van- a takaró díszléce félig el/le volt törve. Férjem vett egy szép szálat, lemértem, levágtam ami kellett és szépen felragasztottam. Fú, nagyon jó a Palma fa ragasztó-már mondtam, giga jól fog. Igen ám, de amikor illestztgettem az ajtókat a szekrényre, hogy majd hova rakjam a mágnes zárat vettem észre, hogy a takaró díszléc nem takar. Nem úgy ragasztottam fel, hogy félig "lelógjon" hosszában, hanem teljesen a széle vonalában. Így spaklit is kalapácsot elő, és nagyon óvatosan felszedtem. Hála égnek nem tört el, kár nem lett az ajtóban. Kicsit megcsiszoltam, hogy lejöjjön a maradék ragasztó, és akkor rendesen, ahogy kell, felragasztottam a takaró-díszlécet.

Aztán itt volt ez a másik probléma, hogy a szekrény belső oldalán, ilyen kis bevágások vannak polc sarkainak, és a polc 4 sarka is így van kialakítva, hogy mint a fogaskerék, egymásba kapaszkodva tartanak. Szóval. A két polc egyrészt nem elég, másrészt vastag és otromba, de az új polcokkal sem akarok bibelődni, hogy mindegyik sarkát kivagdosom ilyen formájúra. Plusz, szeretném, ha meglenne az a szabadságom, hogy eldöntöm, épp hova rakok polcot-a tartalom magasságától függően ugye.

Így elmentük apósommal a bauh-ba (ott MINDENT lemérnek és kivágnak milliméterre pontosan, ahogy kérem), és vettem HDF lapot ide az oldalba, hogy felszögeljem, majd lefestem, és így szép lesz az a belső oldala.

Mivel a közepe üreges, ezért lemértem a két szélét, és azon belül is bejelölgettem a fogacskák részeit, hogy tudjam, majd hova üthetek be szöget, és majd hova mehetnek a polc tartók kis pöckei is. Sziszifuszi meló volt.

Miután méricskéltem, és szabtag vágtam és beszögeltem, lepasztáztama  szögeket, mert azon nem bizti, hogy fog majd a festék.

Másnap lecsiszoltam-volna, hogy csak a szögeken legyen paszta. Lejött a szögekről is. Sebaj, majd ráfestek külön a szögekre többször, hogy fedjenek. Lecsiszoltam az egész felületet végül, hogy ne sima legyen, hanem olyan borzos. Majd fel kell írjam magamnak, hány centiként vannak az üreges és nem üreges részek, hogy festés után is tudjam hova fúrhatok polctartót.
Ezután jöttek az ajtók.

Alul meghagytam a kis pöckös részt, amely beleilleszkedik a lukba ezáltal használhatóvá téve az ajtót. Felül ki kellett szednem, mert idiótán volt rászögelve és másképp nem is tudtam volna kivenni az ajtókat. Barkácsáruházban kerestünk apósommal valami modern fajtát, mondjuk ugyanezt, csak olyan rugósat, amelyek könnyedén lehet bepattintani a helyére. Nincs.

Így maradt az eredeti, amelyet becsavaroztunk a helyére. Igen ám, de állandóan elcsúszott. Nagy nehezen rácsavaroztuk, az összes kezünkkel szorítva a helyére, közben hol én, hol férjem fogta a csavarhúzó gépet. Ok, akkor próbáljuk berakni. Bammmmm. Nem lehet, hiszen pont annyi hiányzik-hely, amennyi a pöcök magassága. Próbálgattuk, majdnem beerőszakoltuk, de hirtelen eszembe jutott, hogy nem kéne, hiszen nincs lefestve, aztán majd kivenni nem tudjuk.
Ok, vissza. De mégis, valahogy ki kéne próbálni, hogy szépen kivitelezhető-e ez az ajtósdi, jó helyre raktuk-é meg egyáltalán. Az a (szerintem) zseniális ötletem támadt, hogy alsó pöcköt berakjuk a helyére ajtóstúl, utána a levett pöckös lemezkét behelyezzük felülre is a helyére, majd a másikunk alá csúsztatja az ajtót, és majd így csavarozzuk rá a pöckös lemezt az ajtóra. Működött!!!


Ezután jött a fekete leves következő adagja. Ajtó szorul, mivel az új belső oldallap ( a HDF lap amit én szögeltem be) egy-néhány (!!!) mm-errel szélesebb. Na mi legyen. Vegyük le az oldallapot. Nem lehet, mert gigantikusan odaszögeltem. Megpróbáltam a lehetetlent és nekiestem a csiszológépemmel, a legdörzsisebb csiszolópapírral. Sikerült úgy lecsiszolnom belőle, hogy utána szépen elfért az ajtó éle ki és becsukáskor :D
A mágnes zárat végül majd akkor szögelem a helyére, ha le lett festve.

Nos, a szekrény festésre készen áll, talán pár héten belül sort is tudok keríteni rá :) Azóta lecsiszoltam a tálaló szekrényem teljes felső részét, ami szintén nem volt kutya :)
A lényeg, hogy tanuljunk a hibáinkból! Nekem megvolt !