Hétről-hétre/ 16. hét

Izgalmas egy hónap van a hátunk mögött. Több okból kifolyólag is, de most a terhességem elmúlt egy hónapjára gondolok. 

Épp a legutóbbi 12. heti képnél örömködtem, hogy a sok előzményre valók ellenére milyen szuper eleje volt a terhességnek. Semmi komplikációk és olyanok, amik eddig mindig.

Hát nem kellett sokat várni rá sajna, mert egy hét múlva bekövetkezett az, ami minden kismama rémálma. Elkezdtem vérezni.

Az futott át az agyamon, hogy ennél komolyan sokkal jobb elvetélni az elején. Az ember már érzi a baba mozgását (legalábbis nálam már volt néha mocor), fellélegzik valamennyire, minden szuperul halad és tessék.... A legrosszabb az egészben az a két hét volt, hogy nem tudta senki megmondani mitől. A baba vígan rugdosott odabent, szépen fejlődött, zárt volt a méhszáj, méhlepénynél sem tűnt fel semmi. Aztán mégis-hála égnek-nem volt túl jó a diagnózis, de rég örültem ennyire a rossz hírű diagnózisnak.

Ugyanis csak "annyi történt", hogy pechemre a lepény alul tapadt meg és egy része belelógott a méhszájba. Mivel az idegeskedéstől meg ki tudja mitől volt némi görcsöm, ez összehúzódást eredményezett és megbolygatta ott a dolgokat. Ismertem ezt a kórképet, nem én vagyok vagy voltam az egyetlen kismama, akivel ilyen előfordul. Ennek több "változata is van", valakinek csak közel van, ő óvatosabban csinálja dolgait, másnak teljesen fedi még sem történik baj, és van amikor jóval később derül ki. És hogy miért nem előbb? Egyszerűen a méhlepény a 13-14. hétre alakul ki és foglalja el tapadási helyét, szóval emiatt senki sem hibáztatható.

Viszont átment az is az agyamon-amíg nem tudtuk az okát-hogy lehet, hogy már nem lesz 16. heti képem? Bár magamon is meglepődve, az első gondok észlelésekor nem jött rám sírógörcs és remegés, ahogy eddig mindig. Elég vidám és optimista tudtam maradni,csak valahogy az a szürke felhő lebegett felettem.

Azóta a vérzés elmúlt, nagyon sokat feküdtem és most is mindent csak mínusz kettővel lehet csinálni és persze csomó tiltólistás dolog van. Szerencsémre ez helyre jön, mivel ahogy nő a baba és nő a méhem, a lepény is feljebb "kerül". Addig meg türelem.

Nézzétek viszont ezt a képet úgy, hogy átérzitek a hálámat "felfelé". Köszönöm, hogy minden rendben van és lesz és csak egy kis átmeneti zűrről volt szó. Októberben pedig csak nevetek az egészen, ahogy mindig :)

Nekem képen úgy tűnik, mintha a 12. heti pocak nagyobb lenne, pedig a valóságban nem. Alulról sokat nőtt, meg csúcsosodott de az igazsághoz hozzátartozik, újabb kilók olvadtak le rólam az elmúlt hónapban és ez is csalóka. Nem, nem fogyózok. Még mindig tart a rosszullét.