Ma van a szülinapom!

Szuper nap volt,szuper szülinapos!
Kezdjük azzal a "közhellyel", hogy egy anyukának nem is lehetne szebb szülinapi ajándéka, minthogy a genetikai ultrahangon mindent rendben találtak második babájánál. Az egészség a legnagyobb kincs.
Ma voltam vérvételen is, ahol az asszisztensnő felkiáltott: Ma van a szülinapja!!! És megszúrom!
Eléggé vicces hangon mindezt :D
Ezen kívül gyönyörű idő volt, sütött a nap és rengetegen felköszöntettek!
Biztos sokan kíváncsiak lennének rá, hány éves is lettem :D Tegyék meg tétjeiket :D !

nem bírtam meggyújtani a gyertyát a szél miatt...

Előtte egy kis elmélkedés. Tudjátok női ágon: nagyanyám, anyám és én, olyan géneket örököltünk, hogy simán letagadhatunk egy 10-est. Ők talán többet, mert sokkal látványosabb, mikor kiderül, hogy valójában hány évesek. Tök jó, nem? De. Persze amíg az ember lánya nem éri el a 35 feletti éveket, akad belőle némi problémája. A "kislány arcúság" addig probléma, amíg nem kezdenek el az illetővel beszélgetni. Utána minden esetben kiderült, hogy életkorához képest érettebb, ill. hogy nem állt meg a 15 éves kornál.
Hogy miért van ez? Nem kevésszer szembesültem azzal, hogy ilyen-olyan hivatali helyeken letegeztek. Magyarul nő létemre nem adták meg a tiszteletet. Ehhez a tegezéshez sokszor társult egy kissé lekezelő hangnem. Mindezt addig, amíg be nem mutatkoztam az asszony nevemen (pl) és lám-lám hirtelen mégis magáztak már, és a lekezelés is eltűnt. Jó, hát vannak kevésbé udvarias emberek, ezen nincs mit csodálkozni.

Ennek a másik oldala viszont sokkal rosszabb. Egyrészt a mai köztudatban -nem is köztudatban inkább megszokásban az van, hogy a nők attól függetlenül, hogy van-e/volt-e rá lehetősége 30 éves kor körül mennek férjhez, de főleg az, hogy vállalnak gyereket. Manapság nem "divat" korán férjhez menni (nem erőszakból, hanem önkéntesen) és gyereket vállalni. Ennek főleg az anyagiak az okai. Akárki akármit mond, régebben valahogy minden sokkal könnyebben ment. Nem könnyen, könnyebben.
Félretéve a fenti "kifogásokat" mégis z, hogy valaki mondjuk egy 10 évvel korábban vágyik erre és agyilag érett is rá, az kvázi ki van csukva. De nem is kell elmenni a gyerekvállalásig, az élet akármilyen kérdéséről is van szó, ennyi idősen még ne legyen véleménye és mondjuk okos döntése.

Persze, az életkorok számának növekedésével a bölcsesség is nő-ELVILEG! Általában ahogy az ember egyre jobban "öregszik", az életből egyre több tapasztalatot kap és a tapasztalatok segítik a bölcs döntésekhez. Ezt nem firtatom. Már MOST csomó mindent másképp csinálnék, mint pár éve. Mégis miért van az, hogy a fiatalabbaknak meg sem adják az esélyt....egyesek?
"Mindegy mit mondasz, te még túl fiatal vagy"-kaptam meg párszor.

Nem számít, hogy ő is és én is az első gyerekünket neveljük (most itt inkább babagondozásra gondolok), és ilyen téren ugyanannyi tapasztalattal indultunk, mivel van köztünk pár év (az én káromra) én csak rossz döntéseket hozhatok- Hú de sokszor megkaptam ezt is.

Mindezt azért mesélem el, mert ennek okán jutottam el odáig, hogy az önbizalmam a béka segge alá ment és a korábbi barátkozós lányból egy inkább visszahúzódó lány lett és megfogadtam: soha de soha nem fogom elárulni a koromat, amíg nem töltöm be a 40-et. Ismerjenek meg ENGEM igazán az emberek, és szűrjék le amit le kell szűrni.
Közben elkezdtem írni ezt a blogot, és azt láttam, hogy a létező összes korosztályból olvasnak engem/minket, és biza vannak régebbi motorosok is, akik lelkesedéssel és jól eső dicsérettel vannak a mondanivalóm iránt. Idősebbek. Közben közvetlen környezetemben láttam olyan példákat, hogy háááát, attól mert valaki papíron xy idős, agyilag nem több mint egy bakfis. (és ezt most negatív értelemben értem)

 

Így eldöntöttem, hogy ha eljön a szülinapom, elárulom a koromat: A mai napon negyed évszázados lettem! :)
Negyed évszázad elég komolyan hangzik, nem?
Negyed évszázadosan enyémnek tudhatom a legjobb férjet a világon, van egy gyönyörű és okos kisfiam és nemsokára érkezik a következő gyermekem. Saját házat tudtunk venni és saját kézzel egész jól kipofoztuk! (persze még sok a munka). Túl vagyok egy pár munkahelyen, sok mindent megtapasztaltam. És még mennyi mindent meg kell tapasztalnom! 5 év múlva biztos megint egy csomó mindent másképp csinálnék.
Hangsúlyoznám, mindez nem erény, kiváltság, hanem ÁLDÁS!
Kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy ennyi idősen "itt tarthatok".
Azt hiszem nem hazudok magamnak sem, ha azt mondom: életem egyik legnagyobb álma vált valóra azzal, hogy anyuka és feleség vagyok már ennyi idősen!
Persze mindezt tetőzné, ha 2 hónappal ezelőtt még a diplomámat is megszerzem, de egy év múlva is fogok annyira örülni neki, mintha most lett volna :D

Ez egy boldog nap, boldog esemény, ezért egy nagyon boldog dologgal szeretném zárni:

REMEK A HANGULATOM, MA VAN A SZÜLINAPOM!

Mindegy hány éves az ember, ha boldog!

 

És ezért az Istennek és sok sok sok sok sok embernek lehetek hálás!

KÖSZÖNÖM!