5. év

2006. február 2.
-Lori, lehet, hogy ma nem tudok menni a retro partyba... (pedig olllllyan rég terveztük egy kis csapattal, imádtuk a régi retro zenés bulikat)... kicsit nem érzem jól magam!
-Lehet, hogy én se...-mondta Lori
-Jaj szedjük össze magunkat, olyan régen tervezzük már!

Később este a villamos megállóban, és nagyon hideg volt.
-Jaj kire kell még várni? -kérdezem mérgesen.
-Pistire, de azt írta, mindjárt itt van.
Végre megérkezett...
-Majdnem nem jöttem el, ugyanis ma rettenetesen átfagytam az építkezésen-mondta Pisti.
(Hurrá, hogy el tudta dönteni és végre indulhatunk-gondoltam magamban. Pisti-vagy ahogy ők hívták Sumi akkor Miskolcon dolgozott munkahelyi mérnökként és csak hétvégén jött haza. A bulis csapatba pedig úgy keveredett, hogy Lori-aki az én gimis osztálytársnőm volt elhívta szomszédját Balázst, akinek a főiskolán volt csoporttársa Pisti.)
Leszálltunk a villamosról, persze a fél csapatnak hirtelen pisilnie kellett, így bementünk egy benzinkúthoz. Pisti, egy másik lány és én kint várakoztunk. Valami túró rudis automata géphez mondtam valami Fannis-poént (Fanni poénoknak hívták azokat, amelyek úgy viccesek, hogy inkább nagyon fárasztóak, bár én nagyon röhögtem rajtuk. :D Általában szóviccek voltak), amire Pisti rákontrázott. Na itt nem nevetés volt, hanem én döbbentem néztem, hogy jéé van rajtam kívül, aki kapós ezekre a poénokra-sőt! hasonlóan tudja ezt művelni. A másik lány is csak nézett csodálkozva..

Később a bulin pont együtt röhögtünk egy férfin, akinek szőke hosszú haja volt. Felment a színpadra és teljes átéléssel rázta-ez volt a tánca.

Kb. 2 hónapos CSAK levelezés az első személyes találkáig. Hiába: Miskolc-Budapest távol van egymástól....

2006 december 10.
Egész úton csak dumáltam és dumáltam. Fel sem tűnt, hogy Pisti csak meredten néz maga elé, néha hümmög és vezet.
-Nagyon éhes vagyok, mikor érünk már oda?!-szólt a költői kérdés. Épp vasárnapi ebédre siettünk anyósomékhoz.
Egyszer csak megállt a Clark Ádám térnél.
-Miért álltunk meg?-kérdeztem meglepetten és nagyon éhesen.
-Mindjárt megyünk, csak mutatok valamit.
Sóhaj részemről.
Gyorsan elrángatott az ott található 0-ás (nullás) km kőhöz.
-Mi van itt?-kérdezte.
-Nem tudom, mi?-néztem körbe.
-Hát a 0-ás km kő, innen indul a km számozás.
-Ééééés???-mondtam én.
-És szeretném ha mától a mi közös életünk is elindulna... -itt már elővette az eljegyzési gyűrűt és kérdezte- hozzám jössz feleségül?
Meglepődés, habogás, zavarba jövés, de kinyögtem: Hát persze, hogy igen! :D

2006. december 17.
Szűk családi körben eljegyeztük egymást, egy-egy arany jegy-gyűrűt húztunk egymás ujjára.

2007. május 26.
Tikkasztó, nagyon meleg szombati nap. Összeházasodtunk. Pont ugyanúgy mint most, Pünkösd hétvége volt. Direkt ezt a hétvégét választottuk, hogy a násznépnek legyen még egy hétfője kipihenni a lagzit :D

5 éve

Én részletesen megálmodtam, anyám pedig megvarrta. A felső része anyagában csupa finom csipke,alatta egy fűzőszerű betéttel, és selymes szoknyával. Még az abroncsot is ő varrta! Mindez ekrü színben.

 

 Egyik legkedvencebb fotóm, egy tökéletes szerelmes (random) pillanat, amit a fotós elkapott :)

Éjfélkor pálinkát és pogit osztottunk-kissé kifáradva-a rendhagyó nem piros alapon pöttyös menyecske ruhámban :)